Büszke vagyok rá, hogy ezúttal viszonylag hamar hallgattam a belső hangomra, és megspóroltam magamnak a film megnézésének mintegy 90%-át. Ebben a 10 percben az történt, hogy néhány fiú a koránál komolyabb képet vágva beszélget hozzájuk nem illő szinkronhangon, zenekaroznak, az egyik fiú lefektetne egy lányt, de a lánynak ez túl gyors, amire a fiú az életkoránál érettebben reagál, de nem hihető és hiteles a jelenet, hanem kínosan mű. Hazamegy, de éhes marad, mert anyu lefagyasztotta a pizzát, amit apu sütött, de szerencsére apu megkínálja a fiút egy korty Unicum-szerű löttyel, aztán megint a fiúkat látjuk beszélgetni, és akkor én ott kikapcs. F*xom. Bocsánat, fax készülékem.