Az éj leple alatt

Egyszer nézős. Néha volt olyan érzésem, hogy nem történik semmi, de azért apuka ügyesen fogást talált az anyukán. Esti kikapcsnak teljesen jó.

„Az éj leple alatt” egy 2013-as spanyol film alapján készült (Séptimo). Egy amerikai pszichiáter mama, férje és gyermekeik körül bonyolódik a történet. A különvált pár éppen a gyerekek felügyeleti jogáért küzd, miközben a gyerekeknek váratlanul nyoma vész. A történet meglehetősen jól van összerakva, ismert és tehetséges szereplőgárda viszi hátán az eseményeket. (Annabelle Wallis – Birmingham bandája, Riccardo Scamarcio – John Wick: 2. felvonás). Mondjuk, ha amerikai film lenne, akkor tuti, Liam Neeson alakítaná a főszerepet, de ez olasz és hagyományos bűnügyi thriller, minimális erőszakkal. A film jó ritmusban sodródik, de ne számítsatok semmiféle döbbenetesre és meghökkentőre. A film tök rendben van, pontosan azt hozza, amit egy forró nyári este elvárhatunk tőle, 90 percen át leköt és szórakoztat. Senkit nem fog elvarázsolni, kicsit ostoba, mégis végig feszültségben tart. Ez egy könnyen érthető, nézhető emberrablási mozi, érdekes befejezéssel!

20 évvel ezelőtt készült filmeket meg sem közelíti. De nem adok rá 2 csillagot, mert végig bírtam nézni. Sajnos a feleség érintettsége elég hamar kikövetkeztethető lett. Bár a sztori nem hoz nagy újdonságokat, sablonos, azért jó színészi játékkal és egy jobb rendezéssel többet (sokkal többet) kihozhattak volna belőle. A főhős viselkedése néhol borzasztóan ostoba. De az az ostobaság meg sem közelíti azt, amilyen silány a szövegkönyv, a bugyuta beszélgetésekkel. A főhősünk a válás közepén olyan naiv magatartást tanúsít, amit el sem lehet képzelni. Utána meg a saját tapasztalásaiban kételkedik... Jajj... Na mindegy. Egy hétköznapi krimi. Amolyan unaloműző tévéfilm. Ne várj sokat tőle.

Semmi extra, tipikus nyomozós krimi némi izgalommal és nem sok új ötlettel. Megnéztem, nem haltam bele, de azért nem mondanám, hogy mindenképpen muszáj látni.