A szent hegy

Röviden összefoglalva a film a klasszikus viccel: Két dadaista művész beszélget egy párizsi kávézóban: – Te, belesz*rjak a zongorába? – Á, hagyd, úgysem értenék. Hosszabban: Nem az én filmem, nem én vagyok a célközönsége. Le is vagyok döbbenve tőle t... Többeljesen. Ettől függetlenül írom az értékelésemet. Először azon gondolkodtam, művészet-e ez a film, vagy csak egy elborult f*sz fricskája, bizonyítása, hogy „tessék, ezt is meg lehet csinálni.” Aztán arra jutottam, hogy ha meg kell fogalmaznom a saját szavaimmal, hogy mi a művészet, akkor az alapján ez film is annak számít. Sajnos. Bármennyire is nem szeretném. Nem látok benne értéket, szerintem teljesen önmagáért való, és hitetni próbálja, hogy több, mint ami benne van. Szerintem a legnagyobb művészi értéke a filmnek, hogy egy ember (a rendező) képes volt rávenni ennyi másikat, hogy megcsinálják, amit kigondolt. Szerezni egy csomó pénzt, rengeteg időt-energiát ráfordítani, hogy összehozzon egy ilyen megalomán óriás katyvaszt. Ez tuti, hogy művészet. Szektavezér szintű megaagy szükségeltetik hozzá. Igazából az egész film alatt ezen gondolkodtam, hogy mégis hogy, hogyan vette rá erre az embereket, hogyan talált partnereket erre, hogyan intézte el? Hogyan hozta össze mindezt? Talán pont ettől nagy szám a film. Én tök hétköznapi dolgokra is nehezen találok néha társat, itt meg több száz ember volt benne a buliban. Nem bántam meg, hogy megnéztem. Nem láttam még ehhez foghatót, újdonság volt. Minden új dologban benne vagyok, mindent ki kell próbálni. Viszont az újdonságon és extrém élményen kívül nem adott semmit, nem látok benne értéket, és nem érdekel a rendező sem többet. Ha másik filmhez kell hasonlítanom, akkor a Saló, avagy Sodoma 120 napja (tök más témájú film, de ugyanilyen öncélú és végső soron értelmetlen) és a Beau Is Afraid (ami klasszisokkal jobb, és sokkal árnyaltabb) jut eszembe.

Én nagyon kedvelem a kísérletező jellegű filmeseket, s ezt a filmet is annak látom. Valamiféle egyedi kísérletezős valaminek. Kiakasztott olykor, de legyűrtem. kíváncsi voltam a végére. Nem mondanám, hogy gazdagabb lettem általa, de ezt is kipipálhatom a listámon. Ennyi. Semmi több.

Szerintem ez életem egyik legfurcsább filmje. Sok mindent láttam már, de ez vizuális tekintetben olyan különleges, hogy nem is tudom mihez hasonlítani. Az biztos, hogy nem pozitívan különleges. Nem jó íz marad utána a szádban, hanem valami kesernyés furcsaság. És értetlenül állsz előtte: most ez mi is volt tulajdonképpen?