A film összbevétele 2 834 000 dollár volt (imdb.com).
Doyle regényében a felfedezők egy pterodaktilust hoznak magukkal Londonba.
A regényben egyetlen nő sem szerepel az expedícióban.
Marcel Delgado egy focilabda belsejével segítette a dinoszaurusz légzésének szimulálását.
Ez a film akkora sikert aratott, hogy terveztek egy remake-et is. Ennek lehetséges előkészítése érdekében Aileen Rothacker megállapodást kötött az First National céggel a film forgalmazásból való kivonásáról. A First Nationalnak meg kellett semmisítenie az összes kiadványt és külföldi negatívumot, de a hazai negatívumot meg kellett őrizniük. Nem tudni, hogy az eredeti negatívumok lebomlottak-e, vagy tévesen ártalmatlanították őket.
A Brontosaurus fejét három férfi mozgatta.
Évtizedekig csak a film rövidített változata volt látható, ami körülbelül egyórás. 2016-ban befejeződött a Homár Films 2K restaurálása az Akadémia Filmarchívuma, a Modern Konfliktusok Archívuma, a Blackhawk Filmgyűjtemény, a Kongresszusi Könyvtár, a Narodni Filmarchiv és az UCLA Film- és Televíziós Archívum támogatásával. Így a film teljes hossza majdnem 1 óra 40 perc lett.
A furcsa, tüskés, Triceratops-szerű dinoszaurusz Charles R. Knight híres Agathaumas-festményén alapult. Maga a festmény nagyon töredékes kövületmaradványokra épült, így az állat számos vonása tisztán spekulatív találgatás volt, feje például egy másik, de rokon dinoszaurusz, a Styracosaurus koponyáján alapult.
Amikor a felfedezők visszatérnek Londonba, egy villogó tábla hirdeti a The Sea Hawk (1924) című filmet, amelyben a film két sztárja, Wallace Beery és Lloyd Hughes is megjelent.
A film meglehetősen előremutató volt, és a dinoszauruszokat aktív földlakóként ábrázolta. Akkoriban sok tudós és művész lassú és néma evolúciós kudarcnak tartotta őket. Ennek oka részben az ortogenezis széles körben elterjedt fogalma volt, ami egy régi, helytelen meggyőződés, miszerint az evolúció egy meghatározott cél (emberek) felé tart, és az idősebb teremtmények ezért "tökéletlenek". Különösen a növényevő dinoszauruszokról feltételezték, hogy mocsarakban és tavakban éltek, hogy elbírják a tömegüket. Itt az olyan dinoszauruszokat, mint a Brontosaurus, helyesen mutatják be, amikor szárazon topognak, és nagyon aktívan viselkednek. A Triceratopsokról is látható, hogy gondoskodnak fiataljaikról, ez az elmélet csak fél évszázaddal a film megjelenése után nyert széles körű elfogadottságot. A progresszív elképzelések ellenére a film egy másik hamis hitet is elterjesztett a dinoszauruszokról, azt az elképzelést, hogy állandóan éhesek és agresszívek voltak. Ez a szörnyszerű viselkedés befolyásolta a dinoszaurusz ábrázolását a művészetben, filmekben és tévéműsorokban a következő évszázadra.
1929 júliusában a Kodascope Libraries megszerezte a 16 mm-es film jogait. Az eredeti verziót öt tekercsig szerkesztették. Ez a rövidített, 16 mm-es Kodascope változat volt az egyetlen széles körben ismert az Egyesült Államokban, amíg egy kiterjedtebb (de még mindig hiányos) eredeti és kézi színezésű, 35 mm-es nyomtatást nem találtak 2003-ban, egy magángyűjtő kezében, amelyet a Film Preservation Associates vásárolt meg.
A jelenetet, melyben a dinoszauruszok elmenekülnek a vulkántól, egy 23 méter széles és 46 méter hosszú asztallapon készítették.
Az egyik stop-motion jelenet forgatása közben az operatőr egy fogót pillantott meg a képen. Annak érdekében, hogy ne hívja fel rá a figyelmet azzal, hogy hirtelen eltűnnek, egy kicsit mozgatta őket, amíg ki nem kerültek a képből.
A dinoszaurusz miniatúrákat a Los Angeles-i Művészeti és Tudományos Múzeumnak adományozták. Sok év után a gumimodellek elkezdtek kénesedni és szétesni. Egy új épületszárny hozzáadásakor akaratlanul is bezárták őket a létesítmény falai közé.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
