Solo: Egy Star Wars-történet (2018)

Sajnos nem lehet Star Wars filmnek nevezni, inkább egy űrwestern, vagy "űr-kalandfilm" leegyszerűsített sztorival. Az egész történet különböző rablások sorozatából áll, gyakran logikátlan eseményekkel kombinálva. Alden Ehrenreich mérföldekre van az 1977-ben megalkotott, igazi Han Solo karaktertől. Nincs meg benne Harrison Ford kemény kiállása, szinte már pofátlan magabiztossága, vagánysága, humora és könnyed lazasága. A film nélkülözi a Star Wars stíluselemeket is: nyomokban sem utal a birodalomra, az uralkodóra, a készülődő Lázadók Szövetségére, a mindent átható Erőre, a Jedikre vagy a klasszikus SW helyszínekre (mint a főváros: Coruscant). Ami a többi főszereplőt illeti: Emilia Clarke nagyon jó (és nagyon szép is), Woody Harrelson "lejátssza" a mozivászonról Ehrenreichot, Donald Glover pedig a leghitelesebb (Lando Calrissanként). Paul Bettany játéka viszont karakteridegennek tűnik, nem volt jó választás a legnagyobb űrgengszter szerepére. (Nem elég romlott és veszélyes, vagy félelmetes ehhez.) A látványvilág kicsit szegényesebb, mint a többi részben, hisz nem látunk nagy űrcsatákat vagy furcsa lényeket, monumentális képi beállításokat, illetve grandiózus párbajokat (fénykardokkal például). Ron Howard olyan iparosmunkát végzett, melyben CSAK az Ezeréves Sólyom látványa képvisel némi Star Wars feelinget. Ami pozitívum: akiciógazdagság (még ha ezek az akciók nem is háborúsak és sztarvaszosak), illetve pár jelenet: mint Han és Chewi legelső találkozása. Összességében csalódás volt. Értékelésem: 6,5 / 10. Nem ér többet sajnos.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egész Star Wars-univerzumban Han Solo az egyik legkedveltebb karakter. Ha pedig valaki egy ilyen figura eredettörténetének a megfilmesítésére vállalkozik, akkor rendező legyen a talpán, aki ezt a felelősséget elbírja. A Phil Lord és Christopher Miller helyére lépő Ron Howard ilyen szempontból a megbízható direktorok közé tartozik, de elnézve a Solo-film végeredményét, ismételten csak annyit tudok mondani: hát nem tudom… Találkozás Chewbaccával, Lando Carlissiannel, az Ezeréves Sólyom megszerzése, ezek mind-mind olyan momentumok, amelyek az ikonikus karakterhez szorosan hozzákapcsolódnak, s szinte valamennyi vérbeli SW-rajongó eljátszott már a gondolattal, hogyan is történtek ezek az események Han Solo életében. Apró jó hír, hogy ezek a kész film pozitív vonásai közé tartoznak, ám ha több ilyen jelenetet akarunk keresni, akkor nem lesz könnyű dolgunk. És itt a legkisebb rossznak a castingot tekinthetjük: az nem vitás, hogy Harrison Fordhoz egyetlen egy színész sem ér fel, s ezzel vélhetően a Disneynél is tisztában voltak. Ha de hiába parádézik Ford még hetvenes éveinek derekán járva is Indiana Jonesként, annak azért örülök, hogy nem CGI fiatalítással oldották meg a Solo eredettörténetet. Alden Ehrenreich tehetséges színész, s érződött, hogy a karakterhez is máshogyan közelítettek, de jelen esetben a csibészes mosoly mögött nem lehetett megtalálni az érdemi tartalmat. Ezt viszont sokkal inkább a forgatókönyv hibájának érzem: Ez a Han Solo ugyanis nagyon ritkán ura saját helyzetének, legtöbbször csak sodródik az eseményekkel. A ritka kivételek közé tartozik, amikor a különféle járművek vezető ülésében ül, akkor gyakorlatilag mintha kicserélték volna. Ehrenreich ugyan impozáns társakat kapott (Woody Harrelson, Emilia Clarke, Donald Glover, Paul Bettany), de hiába a jó színészgárda, ha a szkript csak arra képes, hogy a jó és a rossz oldalra pakolgatja őket, s akár pár percen belül is ugyanazt a karaktert. Ezzel nemcsak unalmassá és kiszámíthatóvá teszi a történetet, de a szimpátia sem fog tudni kialakulni az egyes szereplők iránt. A sztori tehát sajnos kiszámíthatóra sikeredett, adódik a kérdés, hogy mit tudunk még kiemelni jelen spin-offból. Nos, a látványt, amelyre most sem lehetünk panasszal (akár az egyes csatajeleneteket, akár a Kessel-runt emeljük ki), de akarva-akaratlanul is az járt a fejembe, hogy hiába a szemet gyönyörködtető CGI-jelenetek, ha ezek között elvész az érdemi történet. Az utóbbi (újhullámos) Star Wars filmek nem sikerültek rosszul, az előző Spin off, a Zsivány egyes például kifejezetten nagyot szólt a számomra. A fiatal Solo története ennek ellenére több jelenet esetében is unalomba fulladt, s bizony sikerült elvesztenem az érdeklődésemet iránta. Felemás érzésekkel jöttünk tehát ki a moziteremből: A Solo: Egy Star Wars-történet egy akcióban gazdag, látványos, és helyenként még szórakoztatónak is mondható menet lett (mondjuk ez főként az utolsó fél órára igaz), de ne lepődjünk meg azon, ha a film nézése közben felmerül a kérdés: vajon mit hozott volna össze ebből a Lord-Miller duó, ha engedik őket kibontakozni.

Egyszerűen nem tudom felfogni hogy sokaknak miért nem tetszett ez a film. Maga a film látványos és egészen korrekt kis történetben mutatja be Han Solo életét. Végig pörgős és egyetlen percet sem lehet unni. Itt meg is jegyzem hogy sosem voltam Han Solo rajongó, de most szerettem meg igazán a karakterét. Sok kritikában olvastam, hogy nincs utalás a birodalomra nem tudják az egészet hova tenni. Hát emberek már a film elején egy csillag rombolót raknak össze akkor mégis csak ott a birodalom nem? Megakadt még a szemem a film elején a Birodalom toborzó plakátján, amely kísértetiesen hasonlít a Harmadik Birodalom toborzó plakátjára. A film elején lévő csatajelenetek nagyon hasonlítottak az első világháborús német francia sánc harcokra. Már a régi Star Wars filmeknél is, de az újabbaknál egyre azt érzem, hogy a Disney egy az egyben a Galaktikus Birodalmat, az Első Rendet egy az egyben a Harmadik Birodalomhoz hasonlítja. Alden Ehrenreich Han Solo-ja szerintem jól sikerült, bár bevallom őszintén most húzók egy merészet én a Disney helyében Harison Ford fiát Ben Harisont kértem volna fel a szerepre. Aki szereti a Star Wars-t, annak ez a film is kötelező darab. Rengeteg meglepetést tartogat film. Aki nagyon szemfüles még Boba Fett páncélját is felfedezheti. Kira (Emilia Clarke ) karakterfejlődését a negatív irányba nem értettem. Eléggé kiszámítható volt a karaktere. Lando (Donald Glover) karaktere szórakoztató volt. Igazából nekem a szereplők közül Beckett ( Woody Harrelson) karaktere tetszett a legjobban. Kiszámíthatatlan volt mint egy igazi kém. "Vállalkozó vagyok"

A Star Wars 10 részesre bővült folyamában újabb epizódként Ron Howard rendezésében készült el a Solo-film, mégpedig spin-of fejezetként 2018 májusában. Viszontagságos volt már a forgatása is - az eredetileg felkért rendezők, Phil Lord és Chris Miller elbocsátása és a főszereplő, Alden Ehrenreich színészet-különórákra járatása miatt - és nehezen indult fogadtatása is a legelső vetítési hétvégén, világszerte. Az embereket érezhetően negatívan befolyásolták a rossz előjelek, sőt feltételezhető az is, hogy nem akarták lerombolni a Harrison Ford által megteremtett sok évtizedes mítosz szép emlékeit. Gyenge maradt tehát az érdeklődés és úgy tűnik a bevételek terén is messze elmarad ez a rész a franchise többi epizódjától. Az előzetes becslések szerint a végső bevétel még a 400 milliót sem fogja elérni, szemben például az Utolsó Jedik 1332 milliójával és a Zsivány egyes 1056 milliójával. Kérdés: valóban ennyire átlagosra sikeredett Howard rendezése? A válasz: sajnos igen. Ehrenreich színtelen játékot produkál, nyomában sem ér Harrison Ford hajdani alakításának, a film sztorija túl egyszerű és alig-alig látunk Star Wars elemeket. A mellékszereplők közül Woody Harrelson és Donald Glover emelkedik ki valamelyest, egyikük a karizmatikus fellépése, másikuk humora miatt. Összességében a Solo inkább egy western-kalandfilm, amiben minimális humort, szolid látványvilágot és átlagosnál valamivel több akciójelenetet kapunk. Sajnos azonban ezek az akciók nem a harcról szólnak, nincsenek nagy űrcsaták, nincsenek komoly párbajok és Solo is inkább megúszója, mint hőse ezeknek az interakcióknak. Emilia Clark nagyon szép a filmben, viszont kapcsolata Soloval a legkevésbé sem nevezhető érdekesnek, vagy szenvedélyesnek. Végső vélemény: közepes az egész, sajnos a sorozat egyik leggyengébbje. Pontokban kifejezve: 5 / 10 pont.

Undorító amit a Disney a Star Wars-al művel. Ennyi erővel minden franchise minden karakteréről lehetne filmet forgatni, de minek? Minek újra bemutatni Csubit, az Ezeréves sólymot, Han Solo-t?? Ráadásul ha már ezt tesszük, hát legyen cselekmény bőven, de itt az unalmas pofázáson kívül sok minden nem történik, néhány gyengébb akciót kivéve. Remélem kap Jar Jar is külön filmet, vagy Leia hercegnő, aztán jöhetnek a rohamosztagosok is. Mára a Star Wars egy rágógumivá nyújtott szappanoperává degradálódott, amihez még annak atyja, Lucas is asszisztál. Szomorú.