Solo: Egy Star Wars-történet (2018)

Sajnos nem lehet Star Wars filmnek nevezni, inkább egy űrwestern, vagy "űr-kalandfilm" leegyszerűsített sztorival. Az egész történet különböző rablások sorozatából áll, gyakran logikátlan eseményekkel kombinálva. Alden Ehrenreich mérföldekre van az 1977-ben megalkotott, igazi Han Solo karaktertől. Nincs meg benne Harrison Ford kemény kiállása, szinte már pofátlan magabiztossága, vagánysága, humora és könnyed lazasága. A film nélkülözi a Star Wars stíluselemeket is: nyomokban sem utal a birodalomra, az uralkodóra, a készülődő Lázadók Szövetségére, a mindent átható Erőre, a Jedikre vagy a klasszikus SW helyszínekre (mint a főváros: Coruscant). Ami a többi főszereplőt illeti: Emilia Clarke nagyon jó (és nagyon szép is), Woody Harrelson "lejátssza" a mozivászonról Ehrenreichot, Donald Glover pedig a leghitelesebb (Lando Calrissanként). Paul Bettany játéka viszont karakteridegennek tűnik, nem volt jó választás a legnagyobb űrgengszter szerepére. (Nem elég romlott és veszélyes, vagy félelmetes ehhez.) A látványvilág kicsit szegényesebb, mint a többi részben, hisz nem látunk nagy űrcsatákat vagy furcsa lényeket, monumentális képi beállításokat, illetve grandiózus párbajokat (fénykardokkal például). Ron Howard olyan iparosmunkát végzett, melyben CSAK az Ezeréves Sólyom látványa képvisel némi Star Wars feelinget. Ami pozitívum: akiciógazdagság (még ha ezek az akciók nem is háborúsak és sztarvaszosak), illetve pár jelenet: mint Han és Chewi legelső találkozása. Összességében csalódás volt. Értékelésem: 6,5 / 10. Nem ér többet sajnos.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egész Star Wars-univerzumban Han Solo az egyik legkedveltebb karakter. Ha pedig valaki egy ilyen figura eredettörténetének a megfilmesítésére vállalkozik, akkor rendező legyen a talpán, aki ezt a felelősséget elbírja. A Phil Lord és Christopher Miller helyére lépő Ron Howard ilyen szempontból a megbízható direktorok közé tartozik, de elnézve a Solo-film végeredményét, ismételten csak annyit tudok mondani: hát nem tudom… Találkozás Chewbaccával, Lando Carlissiannel, az Ezeréves Sólyom megszerzése, ezek mind-mind olyan momentumok, amelyek az ikonikus karakterhez szorosan hozzákapcsolódnak, s szinte valamennyi vérbeli SW-rajongó eljátszott már a gondolattal, hogyan is történtek ezek az események Han Solo életében. Apró jó hír, hogy ezek a kész film pozitív vonásai közé tartoznak, ám ha több ilyen jelenetet akarunk keresni, akkor nem lesz könnyű dolgunk. És itt a legkisebb rossznak a castingot tekinthetjük: az nem vitás, hogy Harrison Fordhoz egyetlen egy színész sem ér fel, s ezzel vélhetően a Disneynél is tisztában voltak. Ha de hiába parádézik Ford még hetvenes éveinek derekán járva is Indiana Jonesként, annak azért örülök, hogy nem CGI fiatalítással oldották meg a Solo eredettörténetet. Alden Ehrenreich tehetséges színész, s érződött, hogy a karakterhez is máshogyan közelítettek, de jelen esetben a csibészes mosoly mögött nem lehetett megtalálni az érdemi tartalmat. Ezt viszont sokkal inkább a forgatókönyv hibájának érzem: Ez a Han Solo ugyanis nagyon ritkán ura saját helyzetének, legtöbbször csak sodródik az eseményekkel. A ritka kivételek közé tartozik, amikor a különféle járművek vezető ülésében ül, akkor gyakorlatilag mintha kicserélték volna. Ehrenreich ugyan impozáns társakat kapott (Woody Harrelson, Emilia Clarke, Donald Glover, Paul Bettany), de hiába a jó színészgárda, ha a szkript csak arra képes, hogy a jó és a rossz oldalra pakolgatja őket, s akár pár percen belül is ugyanazt a karaktert. Ezzel nemcsak unalmassá és kiszámíthatóvá teszi a történetet, de a szimpátia sem fog tudni kialakulni az egyes szereplők iránt. A sztori tehát sajnos kiszámíthatóra sikeredett, adódik a kérdés, hogy mit tudunk még kiemelni jelen spin-offból. Nos, a látványt, amelyre most sem lehetünk panasszal (akár az egyes csatajeleneteket, akár a Kessel-runt emeljük ki), de akarva-akaratlanul is az járt a fejembe, hogy hiába a szemet gyönyörködtető CGI-jelenetek, ha ezek között elvész az érdemi történet. Az utóbbi (újhullámos) Star Wars filmek nem sikerültek rosszul, az előző Spin off, a Zsivány egyes például kifejezetten nagyot szólt a számomra. A fiatal Solo története ennek ellenére több jelenet esetében is unalomba fulladt, s bizony sikerült elvesztenem az érdeklődésemet iránta. Felemás érzésekkel jöttünk tehát ki a moziteremből: A Solo: Egy Star Wars-történet egy akcióban gazdag, látványos, és helyenként még szórakoztatónak is mondható menet lett (mondjuk ez főként az utolsó fél órára igaz), de ne lepődjünk meg azon, ha a film nézése közben felmerül a kérdés: vajon mit hozott volna össze ebből a Lord-Miller duó, ha engedik őket kibontakozni.

Undorító amit a Disney a Star Wars-al művel. Ennyi erővel minden franchise minden karakteréről lehetne filmet forgatni, de minek? Minek újra bemutatni Csubit, az Ezeréves sólymot, Han Solo-t?? Ráadásul ha már ezt tesszük, hát legyen cselekmény bőven, de itt az unalmas pofázáson kívül sok minden nem történik, néhány gyengébb akciót kivéve. Remélem kap Jar Jar is külön filmet, vagy Leia hercegnő, aztán jöhetnek a rohamosztagosok is. Mára a Star Wars egy rágógumivá nyújtott szappanoperává degradálódott, amihez még annak atyja, Lucas is asszisztál. Szomorú.

Egyszerűen nem tudom felfogni hogy sokaknak miért nem tetszett ez a film. Maga a film látványos és egészen korrekt kis történetben mutatja be Han Solo életét. Végig pörgős és egyetlen percet sem lehet unni. Itt meg is jegyzem hogy sosem voltam Han Solo rajongó, de most szerettem meg igazán a karakterét. Sok kritikában olvastam, hogy nincs utalás a birodalomra nem tudják az egészet hova tenni. Hát emberek már a film elején egy csillag rombolót raknak össze akkor mégis csak ott a birodalom nem? Megakadt még a szemem a film elején a Birodalom toborzó plakátján, amely kísértetiesen hasonlít a Harmadik Birodalom toborzó plakátjára. A film elején lévő csatajelenetek nagyon hasonlítottak az első világháborús német francia sánc harcokra. Már a régi Star Wars filmeknél is, de az újabbaknál egyre azt érzem, hogy a Disney egy az egyben a Galaktikus Birodalmat, az Első Rendet egy az egyben a Harmadik Birodalomhoz hasonlítja. Alden Ehrenreich Han Solo-ja szerintem jól sikerült, bár bevallom őszintén most húzók egy merészet én a Disney helyében Harison Ford fiát Ben Harisont kértem volna fel a szerepre. Aki szereti a Star Wars-t, annak ez a film is kötelező darab. Rengeteg meglepetést tartogat film. Aki nagyon szemfüles még Boba Fett páncélját is felfedezheti. Kira (Emilia Clarke ) karakterfejlődését a negatív irányba nem értettem. Eléggé kiszámítható volt a karaktere. Lando (Donald Glover) karaktere szórakoztató volt. Igazából nekem a szereplők közül Beckett ( Woody Harrelson) karaktere tetszett a legjobban. Kiszámíthatatlan volt mint egy igazi kém. "Vállalkozó vagyok"

Én különösebb jelentősséget nem tulajdonítottam a Walt Disney-nek, hogy milyen minőségű filmet fog szolgáltatni. Azonban egy ideje már jött ki tőlük olyan Star Wars film ami nem volt maradéktalanul szerethető. Viszont ez a Solo film szerintem viszonylag korrekt lett elkészítve csak hát eléggé a látványra szeretne építeni ami nem feltétlen előny. A film hangulatvilága igazán helyes és laza stílust fogott meg, ami kezdésnek elég jó alap volt. Sajnos azonban nekem a karakterek kidolgozottsága nem volt olyan mértékű amire bátran mondhatom, hogy elég lenne. Ámbár Calrissian színésze Donald Glover isteni jó választás volt. Szinte ugyanúgy hozta a figuráját ha nem még jobban is mint az eredeti színész. Tökéletesen áttudta élni a szerepét és tényleg olyan érzést keltett mintha a fiatal énjét látnánk. Míg Alden már nem volt képes a címszereplőt tökéletesen visszaadni. Voltak egész jó pillanatai és szimpatikus volt mint színész. Azonban Solo karakterét másképp képzeltem el, Ő valahol olyan volt, mint aki csak betanulta a dolgokat és szépen parancsszerűen cselekedne. De sajnos nem csak az ő játéka volt az ami ahhoz vezetett, a film milyenségéhez. Bírom általában a szerelmi szálakat, de azért kissé erősnek tartottam, hogy ez a része ennyire ki lett emelve a filmből mintha ez lenne a legfontosabb momentuma. A további színészekről viszont nem sokat tudunk meg, meg maradnak jellegtelen karaktereknek akik vannak de minek. Az elején azonban említettem, hogy korrekt lett mert ha nem veszem figyelembe, hogy milyen hibákat vétettek akkor igenis eltud némileg szórakoztatni. Azzal a pár jelenettel amiből kihozták a legjobbat azokkal elérik, hogy szerethető legyen a film. Szerintem egyszer érdemes megnézni azonban nem ez lesz a legjobb Star Wars film amit a nézőközönség valaha is látott.