A vihar túlélői

Aggaszt az ausztrál rendezés? Igazad van! Rettenetesen vontatott sorozatról van szó, amely a millió felesleges jelenet miatt néha már a dögunalom határát súrolja. A karakterek nagy része irritáló vagy semmitmondó. A cselekmény eleve nem nagy eresztés... Több, valójában bármely krimisorozat egyetlen epizódjába elférne. Aki nagy csattanóra vár, annak el kell mondanom, hogy már a második rész után egyértelmű, ki a gyilkos, mert a sorozat egy nagyon elcsépelt logikát követ.

Mintha minden részletet, karaktert, fordulatot, sőt helyszínt is láttam volna már valahol. Nem ad sok újat sajnos A vihar túlélői, csak egy átlagos nyomozást, a visszatérést a szülővárosba, az eltemetett titkokat, a gyanús figurákat, a "nem minden az... Több, aminek látszik" érzést. A végén akár meg is lepődhettem volna, de különösebb logika nélkül is ki lehetett találni, hogy valaki más lesz a tettes, nem az, akire gyanakodtunk addig. Egynek elmegy, ledarálható, bár szokás szerint azt kell mondanom, hogy túl hosszú, rövidebbre vágva jobb lett volna a sorozat.

Mint minden ausztrál sorozatnak, ennek is szép a képi világa, és igényesen kivitelezett, de ez több egy egyszerű kriminél, így többet is adott, mint azt vártam előzetesen. A sorozat egy viharral és egy drámai véget érő mentési kísérlettel kezdődik, hogy aztán 15 évvel később folytatódjon, amikor is a városban ismét egy haláleset okoz riadalmat, és újra előkerül egy régi, elfeledettnek hitt ügy. A kisváros, ahol a múlt még mindig ott kísért minden sarkon, ahol a miliő mögött mély sebek lappanganak, a szereplők mindegyike próbál túlélni a maga módján. Itt nem pusztán a gyilkos kiléte a fontos, hanem az a feszültség, ami a lassan felépülő érzelmi fojtogatásból fakad. Ez egy lélektani rétegekkel bővelkedő, lassan építkező és komor hangvételű széria, de aki erre fogékony, és tudja kezelni, annak ajánlott a megtekintése.

Nem sokat várok ma már az elérhető sorozatoktól, elég kevés munka és igényesség van a legtöbben... De ez a sorozat engem magával ragadott. Végre nem a szexualitás mindenféle "létező" fajtáját mutatja be (feleslegesen), hanem egy igényes, kerek kis történetet ad. Családi dráma, bűntény, bűntudat. Remek színészek, szép helyszín, jó párbeszédek, aktív cselekmény. Ilyen egy fain kis bűnügyi sorozat. Nem nyújtotta tovább a kelleténél, nem tekerte feleslegesen, frappáns befejezése volt. Ilyet még-még-még!

Kőkemény film. Csupa pszichológiai bántalmazás. Nagyon életszagú, simán el tudom képzelni, hogy valós események alapján készült. Az a szörnyű, hogy azok az emberek, akiknek a legnagyobb kő volt a szívükön, na azok voltak a legkegyetlenebb bántalmazók a filmben.

Vegyes érzéseim vannak: a sztori teljesen meggyőzött (bár nem sok újszerű van, ez tény), viszont a karakterek néha csak statisztálnak a rejtély mellett. De amikor feltűnik egy új nyom, vagy valaki beszél a múlt fájdalmáról, akkor totál átjön az a csavarosság.

Számomra kevesebbet adott, mint vártam. Szép képek, meg minden, de a hangulat fojtogató — túl fojtogató. Olyan érzés, mintha tíz résznyi sztorit húztak volna el hat részben, amivel csak a karakterek szenvedését tolják. Nem rossz, de nem is fogott meg annyira.

Szerintem pontosan azzal nyert meg, hogy nem akar túl sok lenni. Nincsenek indie túlspilázott dizájnelemek, nem tolják a melodrámát a pofádba — csak egyszerűen elmeséli, mi történt, és hagyja, hogy te érezd át. Kieran visszajövetele, Mia titkai, és az egész múltidézés... engem beszippantott.

Nah, ez a sorozat tényleg olyan, mint amikor egy laza péntek este rástartolsz valamire, aztán egyszer csak hajnali kettőnél még ülsz előtte. :-) Letaglózó légkör, komor sztori, de a karakterek közt motoszkál az energia.