Űrpiknik

A mai napig a magyar filmtörténelem 60-as évektől kezdődő (az európai filmművészet) összelopott stílusjegyeit felhasználó filmkészítők hagyatékát oktató főiskolák tananyagaiból pallérozott elmék így tényleg nem fognak túljutni azon a dágványon, amibő... Többl csak ilyen filmek születhetnek. Legalább egy film erejéig nem lehetne félretenni a múltat? Hofi Géza mondott valami hasonlót, hogy ami egy celluloidszalagon van kép, az még nem film. És ez arra a világra vonatkozott. Továbbá olyat is említett, hogy miért nem lehet valami egyszerűen csak szórakoztató? Ez a film egy stílus-zagyvalék. A környezet 70-es évek és a mai vegyítve. Nem tudom, miért. Amíg a filmszakokon marad az az évtizedes oktatási baromság, ami itt is érezhető, addig a fióknak lesznek forgatva a magyar filmek. Ettől még a Látogatók című csehszlovák sci-fi sorozatot is jobban élveztem. Vagy ott van a Szexmisszió. Bomba film, semmiből leforgatva. Ilyenkor jön a magyarázat, hogy hát ezt direkt így akartuk. A baj az, hogy csak ilyen van. Az évtizedek meg repülnek. Nem hittem, hogy az én életemben lesz bármilyen új magyar film, ami lerázza a múlt láncait és csak szimplán azért fog elkészülni, hogy szórakoztasson. Jól hittem és hiszem. Tessék rácáfolni végre! Ne a szakmának forgassatok, hanem a közönségnek!

Jó karakterekkel dolgozó magyar filmecske. Érdekes a műfaj, helyenként humoros is.

Ahogyan a felöklendezett gyomortartalomról sem folytatunk filozófiai eszmecserét, úgy erről az ócska, hitvány valamiről sem írok semmit. Ripacs, tehetségtelen humanoidok tébláboltak rossz forgatókönyvből készített gyenge filmben. SzekundOrszégyen!

Olyan a film, mint egy nehezen induló kapcsolat. Eleinte minden jelenet felénél majdnem elkapcsoltam, mert unalmasnak, érthetetlennek találtam, de aztán jött valami meglepő fordulat, és maradtam.

Üres, száraz, élettelen. Ripacskodó tehetségtelen színészek, fájdalmasan ócska hang, mint minden magyar filmben. A büdös életben nem érjük el legalább a külföld alapszínvonalát, de nem jönnek rá. Egyszerűen nem tudok mondani az utóbbi évtizedekben egy olyan filmet, amire azt mondhatnám, hogy hű, ez igen.

Már egy ideje a magyar filmipar feltámadásáról beszélhetünk az Űrpiknik, pedig folytatja ezt a sikerszériát. Én imádtam, szerintem rendkívül aranyos történet, amely nagyon könnyed és szórakozttató is egyben.

Kicsit tartottam ettől a filmtől, azt gondoltam, hogy valami művészi szenvelgést lástok majd, de be kellett látnom, hogy ez a sztori bizony telitalálat. Csakis ajánlani tudom mindenkinek.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A magyar újhullám egyik gyöngyszeme ez a kedves sci-fi vígjáték. Walters Lili szórakoztató és vicces, a képi világ pedig egyenesen furcsa, ahogy a nyolcvanas évek hangulata keveredik a modern kütyükkel. Cini klasszikus slágerei megalapozzák a hangula... Többtot, bohókás, kedves kaland kerekedik belőle. Érezni, hogy ez nem egy tengerentúli szuperprodukció, de ez a sajátossága végig megmarad anélkül, hogy veszítene a minőségéből, hiszen érezni, hogy az alkotók és a szereplők szíve-lelke benne van.

Erről a filmről egyáltalán nem hallottam eddig. A Netflix dobta fel, amikor elindítottam, nem is tudtam, hogy magyar. Rengeteg filmet láttam már, de állítom, hogy ilyen kellemes meglepetésben még nem volt részem, teljesen beszippantott a világa. FOLYTATÁST!!!