Űrpiknik

A mai napig a magyar filmtörténelem 60-as évektől kezdődő (az európai filmművészet) összelopott stílusjegyeit felhasználó filmkészítők hagyatékát oktató főiskolák tananyagaiból pallérozott elmék így tényleg nem fognak túljutni azon a dágványon, amibő... Többl csak ilyen filmek születhetnek. Legalább egy film erejéig nem lehetne félretenni a múltat? Hofi Géza mondott valami hasonlót, hogy ami egy celluloidszalagon van kép, az még nem film. És ez arra a világra vonatkozott. Továbbá olyat is említett, hogy miért nem lehet valami egyszerűen csak szórakoztató? Ez a film egy stílus-zagyvalék. A környezet 70-es évek és a mai vegyítve. Nem tudom, miért. Amíg a filmszakokon marad az az évtizedes oktatási baromság, ami itt is érezhető, addig a fióknak lesznek forgatva a magyar filmek. Ettől még a Látogatók című csehszlovák sci-fi sorozatot is jobban élveztem. Vagy ott van a Szexmisszió. Bomba film, semmiből leforgatva. Ilyenkor jön a magyarázat, hogy hát ezt direkt így akartuk. A baj az, hogy csak ilyen van. Az évtizedek meg repülnek. Nem hittem, hogy az én életemben lesz bármilyen új magyar film, ami lerázza a múlt láncait és csak szimplán azért fog elkészülni, hogy szórakoztasson. Jól hittem és hiszem. Tessék rácáfolni végre! Ne a szakmának forgassatok, hanem a közönségnek!

Jó karakterekkel dolgozó magyar filmecske. Érdekes a műfaj, helyenként humoros is.

Ahogyan a felöklendezett gyomortartalomról sem folytatunk filozófiai eszmecserét, úgy erről az ócska, hitvány valamiről sem írok semmit. Ripacs, tehetségtelen humanoidok tébláboltak rossz forgatókönyvből készített gyenge filmben. SzekundOrszégyen!

Olyan a film, mint egy nehezen induló kapcsolat. Eleinte minden jelenet felénél majdnem elkapcsoltam, mert unalmasnak, érthetetlennek találtam, de aztán jött valami meglepő fordulat, és maradtam.