Vámpíros film

2010-ben bemutatott paródia, amely főként az Alkonyat-sorozat gúnyos kifordítására épít, stílusa harsány, szatirikus és gyakran alpári, sok esetben túlzó, akár kínos humort alkalmaz. A cselekmény lényegében követi az eredeti vámpíros-romantikus vonal... Többat, Becca két természetfeletti udvarló – egy vámpír és egy farkasember – között őrlődik, miközben a film rendszeresen popkulturális utalásokkal, mémekkel és kamaszpoénokkal operál. A karakterek szándékosan eltúlzottak, paródiába hajlóan laposak, a színészi játék erősen ingadozó, néhol kifejezetten gyenge, de pont ez illik a film stílusához. A forgatókönyv sok, főleg az Alkonyat célközönségét is irritáló poént tartalmaz, a rendezés nem túl ötletes, inkább csak poénokra és gegekre koncentrál. Objektíven nézve gyenge alkotás, szubjektíven csak annak működik, aki valóban nem szereti az „eredetit” vagy szereti a gyenge, ráülős paródiákat. Leginkább 14-18 éves Alkonyat-elleneseknek, illetve trash-vígjáték kedvelőknek ajánlott.

Körülbelül az a színvonal, amit az eredeti filmek is hoznak. Rossz filmből nem lehet jó paródiát csinálni, ez a baj a Fekete 50 árnyalatával is, bár ez mondjuk annál sokkal jobb. Itt azért volt egy-két megmosolyogtató jelenet.

Körülbelül egy felső tagozatos farsangi buli poénra vett előadásában tudom az itteni gegek jó részét elképzelni. Próbáltak beleszuszakolni a forgatókönyvbe minél több tinimémet (sorozatokat, énekeseket, et cetera). Ez persze segíteni nem segít, ami gány, az gány is marad.

Csak azért 2 és nem 1 csillag mert legalább egy kicsit szembeköpi az Alkonyat sorozatot, viszont egy paródián azért jó ha tudunk nevetni, de legalábbvégig jókedvünk legyen ennél viszont sokszor éreztem kínosan magam, hogy én ezt nem akarom nézni ezek... Több a jelenetek olyanok voltak mint a lékek kínzása. Szóval bőven lett volna mit finomítani rajta, de az alapötlet és néhány poén jó.