2010-ben bemutatott paródia, amely főként az Alkonyat-sorozat gúnyos kifordítására épít, stílusa harsány, szatirikus és gyakran alpári, sok esetben túlzó, akár kínos humort alkalmaz. A cselekmény lényegében követi az eredeti vámpíros-romantikus vonalat, Becca két természetfeletti udvarló – egy vámpír és egy farkasember – között őrlődik, miközben a film rendszeresen popkulturális utalásokkal, mémekkel és kamaszpoénokkal operál. A karakterek szándékosan eltúlzottak, paródiába hajlóan laposak, a színészi játék erősen ingadozó, néhol kifejezetten gyenge, de pont ez illik a film stílusához. A forgatókönyv sok, főleg az Alkonyat célközönségét is irritáló poént tartalmaz, a rendezés nem túl ötletes, inkább csak poénokra és gegekre koncentrál. Objektíven nézve gyenge alkotás, szubjektíven csak annak működik, aki valóban nem szereti az „eredetit” vagy szereti a gyenge, ráülős paródiákat. Leginkább 14-18 éves Alkonyat-elleneseknek, illetve trash-vígjáték kedvelőknek ajánlott.
2010-ben bemutatott paródia, amely főként az Alkonyat-sorozat gúnyos kifordítására épít, stílusa harsány, szatirikus és gyakran alpári, sok esetben túlzó, akár kínos humort alkalmaz. A cselekmény lényegében követi az eredeti vámpíros-romantikus vonalat, Becca két természetfeletti udvarló – egy vámpír és egy farkasember – között őrlődik, miközben a film rendszeresen popkulturális utalásokkal, mémekkel és kamaszpoénokkal operál. A karakterek szándékosan eltúlzottak, paródiába hajlóan laposak, a színészi játék erősen ingadozó, néhol kifejezetten gyenge, de pont ez illik a film stílusához. A forgatókönyv sok, főleg az Alkonyat célközönségét is irritáló poént tartalmaz, a rendezés nem túl ötletes, inkább csak poénokra és gegekre koncentrál. Objektíven nézve gyenge alkotás, szubjektíven csak annak működik, aki valóban nem szereti az „eredetit” vagy szereti a gyenge, ráülős paródiákat. Leginkább 14-18 éves Alkonyat-elleneseknek, illetve trash-vígjáték kedvelőknek ajánlott.