Hála a jó égnek, itt azért nem az a poén forrása, hogy szerencsétlenkedik az egyik a másik előtt vagy épp hogy veszekszik végig a filmet, sőt, igazából nem is a szó szoros értelmében vett vígjátékkal találkozunk, hanem egy kellemes, könnyed, de szórakoztató filmmel.
Egyáltalán nem rossz film a Hasonmás, az elején hangulatos, izgalmas krimiként startol és bár később kezd egyre jobban ellaposodni, az érdeklődést mégis fent tudja tartani annyira, hogy végignézzük. Persze hozzá kell tenni azt is, hogy nem különösebben kiemelkedő filmről beszélünk, az alapötlet és a cselekmény egy-két fordulópontja teszik a leginkább érdekessé. Egyszer nyugodtan meg lehet nézni.
Nagyon szerettem volna, hogy tetsszen a film, de végül nem tudott meggyőzni és ennek nem biztos, hogy a rendező az oka, hanem inkább maga a történet. Számomra unalmas és jó darabig vontatott volt, nem igazán találták meg a pozitívnak szánt karakterek a szimpátiámat, sőt, őszintén megmondom, én a rosszaknak drukkoltam.
Igazi kínlódásnak veti alá magát az, aki ennek a filmnek a megtekintésére vállalkozik és tökéletes alkalom arra, hogy újra kiderüljön, aki egy romantikus vígjátékot látott, látta az összeset.
Nem hogy nem éreztem olyan vészesnek a filmet, a maga műfajában még élvezhetőnek is tartottam. Természetesen teljes mértékben agyzsibbasztó filmről van szó, ez nem is kétséges, viszont popcorn mozis meseként pontosan azt nyújtja, amit ígért és ilyen minőségében elég szórakoztatóra is sikeredett.
70 Lódító hódító (2009)