Az aktuális coming-of-age bestsellerből készített adaptáció nagyrészt ugyanarra a sorsra jut, mint a legtöbb hasonló próbálkozás: művi, dagályos jelenetekben és jellegtelen karakterekben tobzódó majd’ kétórás giccs, mely szinte minden aspektusában az A5-ös füzetként lapozgatható romantikus ponyvák világát idézi. Több
Olivia Newman filmjét összevetve az alapjául szolgáló Delia Owens-regénnyel az apró részletek és utalások finom összefüggésrendszerével szembesülünk. Cikkünkben a könyv és a film hatásrendszere közötti különbségekből kiindulva vizsgáljuk meg, mitől is ért el ilyen sikert a két mű. Több
Hipnotikus látványvilágú, romantikus mézes-máz. Annak ellenére, hogy fondorlatosan komponált bűnügyi alapvázra van felépítve, hiányos és ellentmondásokkal teli karakter-pszichológia jellemzi. Természeti erkölcsi törvényeket vesz alapul, amik nem egyeztethetőek össze az emberi normákkal és az ismert emberi fejlődéssel. Annyira fiktív a történet, hogy valóban beleillik a misztikus filmkategóriába. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a nehezen mozgóképre vihető könyvadaptációk sorsára jutott, és elkülönülten filmként kezeljük, akkor is ordítanak a visszásságok. Látványfilmként megteszi. Több
Delia Owens 2018-ban írta meg nagy sikerű regényét Where the Crawdads Sing címmel (magyarul: Ahol a folyami rákok énekelnek) és bár az írónő biológiai doktorátussal rendelkezik, nem pedig szépirodalmi PhD fokozattal, minden szinten elismerést kapott regényéért (a szakmától és a nagyközönségtől is). A történet az ugyanilyen címmel megjelent filmmel vált világszerte ismertté, Olivia Newman kivételesen jó rendezésében. Több
