Nagyon tetszett. Pörgős sorozat. A vége lehetett volna jobb, de lehet, hogy lesz egyszer folytatása.
A széria nem csak, hogy két idősíkon játszódik, de írója előszeretettel játszik az idővel idősíkokon belül is. A jeleneteket nem lineárisan szórja a nézőre, de ez egyáltalán nem zavaró, sőt kifejezetten hozzáad a sorozathoz. Adott egy nem feltétlenül érdekes történet, azonban a tálalás és az ötletek, a helyszínek és a karakterek kifejezetten feldobják. Szépen fényképezték, és látványos helyeken vették fel, a felszín alatt azonban nem volt túl sok izgalom. A hangulat amolyan spanyol-angol hibrid, mintha az angol (fekete)humort oltották volna bele a latin krimik hangulatába, miközben a háttérben dübörög a techno vagy épp a rave. Így első nekifutásra jónak mondanám, bár ha jobban belegondolok, talán nem véletlenül nem kért a folytatásból a megrendelő.
Álex Pina írta a forgatókönyvet, ami egyfajta garanciát jelent a remek sorozatra. Amit eddig láttam belőle, engem meggyőzött, beteg és feszült sorozat, szinte nézeti magát.
A legnagyobb gondom talán az, hogy egész biztosan nem fogom újranézni ezt. Mivel nincs túl sok rétege, a történet kiváló, de nem érzem azt, hogy további részletekre lehetne majd bukkanni egy esetleges újranéznésnél, amit nagyon sajnálok.
A Netflix igazán felkészült a világjárványra, kíváncsi vagyok, mi van még a tarsolyukban. A White Lines-nak helye van a remek sorozataik listáján, izgalmas és pörgős epizódok követik egymást.
Miután 3 részt végigszenvedtem a filmből, amiben nem csupán a szereplők motivációi értelmetlenek, de rosszul is játszanak, kasza. Az hogy a történetnek ilyen formában nincs értelme, még elmenne, ha lenne cselekmény, de nincs. Nem tudtam eldönteni, hogy vígjátékot, szatírát, vagy mit látok, mert sorozatként nézhetetlenül unalmas.