A film összbevétele 593 914 dollár volt (imdb.com).
Vivien Leigh szerette volna eljátszani a főszerepet akkori kedvese és későbbi férje, Laurence Olivier mellett, de a producerek úgy döntöttek, hogy a szerepet Merle Oberonnak kell eljátszania. Később mégis ajánlottak egy szerepet Leigh-nek, Isabelle Linton szerepét, viszont az nem kellett neki.
A film nem volt anyagilag sikeres, amikor először bemutatták. Amikor évekkel később újra kiadták, akkor termelt profitot.
Laurence Olivier bevallotta, hogy az első felvételeken kicsit túljátszotta a szerepét, tele eltúlzott gesztusokkal. Mire William Wyler megállította és megkérdezte, "Mit gondolsz a Manchesteri Operaházban vagy? Olivier így válaszolt teljes megvetéssel a hangjában, "Úgy gondoltam, hogy ez a középszerű kis vérszegény közeg nem tudja értékelni a kiváló játékot." Ahogy ezt kimondta a szereplők, a stáb, beleértve Wylert is, nevetésben tört ki, ami megalázó érzés volt számára.
Samuel Goldwyn később azt állította, hogy ez volt a kedvenc produkciója.
A film szerepel az, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című, Steven Jay Schneider által készített gyűjteményben.
Az egyik jelenetben a rendező, William Wyler ragaszkodott hozzá, hogy David Niven zokogásban törjön ki, mire Niven mondta, hogy a szerződésében benne van, hogy nem kell sírnia a kamera előtt. Wyler nem hitt neki, mire Niven megmutatta a szerződésében, a "no crying" (nincs sírás) passzust, ami valóban mentesíti ez alól.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
