Az 1923 február 23 -án, Firenzében született Franco Zeffirelli (születési nevén: Gianfranco Corsi) a 70-es, 80-as és 90-es évek egyik legnagyobb olasz rendezőjeként vált ismertté. Élete során kétszer is jelölték Oscar díjra - 1969-ben a Rómeó és Júliáért és 1982-ben a Traviátáért - illetve kapott Golden Globe jelölést (szintén a Rómeó és Júliáért), sőt 5 BAFTA-díj jelölést is. Igazán nagy hírnevet azonban főleg színházi és opera rendezőként szerzett magának.
Zeffirelli élete számtalan fordulattal teli, a legelső alig hat évesen érte, amikor tragikus módon elvesztette édesanyját. Tanulmányaiban sikeres volt, szülővárosában, Firenzében hallgatott építészetet, majd irodalmat. Részt vett a... TöbbAz 1923 február 23 -án, Firenzében született Franco Zeffirelli (születési nevén: Gianfranco Corsi) a 70-es, 80-as és 90-es évek egyik legnagyobb olasz rendezőjeként vált ismertté. Élete során kétszer is jelölték Oscar díjra - 1969-ben a Rómeó és Júliáért és 1982-ben a Traviátáért - illetve kapott Golden Globe jelölést (szintén a Rómeó és Júliáért), sőt 5 BAFTA-díj jelölést is. Igazán nagy hírnevet azonban főleg színházi és opera rendezőként szerzett magának.
Zeffirelli élete számtalan fordulattal teli, a legelső alig hat évesen érte, amikor tragikus módon elvesztette édesanyját. Tanulmányaiban sikeres volt, szülővárosában, Firenzében hallgatott építészetet, majd irodalmat. Részt vett a második világháborúban is, sőt a Firenzét felszabadító olasz-amerikai erők tagjaként, Olaszország egyik hőse lett. Az 50-es években olyan mesterek mellett tanulhatta meg a színházi rendezés fogásait, mint Luchino Visconti, Roberto Rossellini és Vittorio de Sica. Ekkoriban még elsősorban az opera világa érdekelte, az 50-es évek végére a milánói scala, a párizsi opera és a londoni Covent Garden ismert és szeretett rendezője lett. Közben az opera mellett - mely mindig az első számú nagy szerelem maradt számára - elkezdett Shakespeare művekkel is foglalkozni, majd következett életében a filmezés.
Ami magánéletét illeti, 2006-ban megjelent önéletrajzában nyíltan megvallotta homoszexualitását és Luchino Visconti iránt táplált szerelmét. Mivel Visconti szintén felvállalta homoszexualitását, kapcsolatuk rövid időre - egészen összeveszésükig - kiteljesedhetett. Később szakítottak és Zeffirelli elárulta, hogy egy rövid időre még a nők is érdekelték, sőt Maria Callas iránt még szerelmet is érzett.
Zeffirelli filmes rendezőként 1957-ben mutatkozott be a világ számára, a Kemping című, fekete-fehér vígjátékkal, majd 1967-ben a Makrancos hölggyel, mely Elizabeth Taylor és Richard Burton alakításával valódi világsiker lett. Innentől a Shakespeare darabok megszállottja lett, 1968 -ban elkészítette a Rómeó és Júlia filmváltozatát, melynek sikere nyomán még a tengerentúl is megismerték nevét. Következett 1972-ben a Napfivér, Holdnővér, majd 1977-ben az ötrészes A Názáreti Jézus. Ekkor azért már akadtak bukásai is, mint 1981-ben a Végtelen szerelem. Viszont a 80-as években elkészített operafilmjei, a Traviata és a Bajazzók újra átütő sikert és elismerést hoztak számára.
A 90-es években filmjei nem arattak osztatlan sikereket, mint például 1990-ben a Mel Gibson főszereplésével elkészített Hamlet sem. Az 1993-as Egy apáca szerelme és az 1996-os Jane Eyre a legtöbb kritikusnál csak közepes értékeléseket kapott. Ugyanakkor színházi rendezőként Zeffirelli továbbra is a szakma legjobbjaként alkotott. Utolsó filmjei: 2002-ben a Mindörökké Callas és 2005-ben a Három fivér (a Napfivér és Holdnővér folytatása).
Ami Zeffirelli napjainkban zajló életét illeti: nem régiben (2018 januárjában) egy 48 éves amerikai színész, bizonyos Johnathon Shaech szexuális zaklatással vádolta meg a 94 éves rendezőt, amit állítólag Zeffirelli 25 éve, 1993-ban, az Egy apáca szerelme forgatásán követett el. A vádra a rendező fia, Giuseppe (Pippo) Corsi Zeffirelli válaszolt, mikor azt állította, hogy csupán bosszúról van szó, amit az amerikai színész egy korábbi sérelme miatt követett el. (Filmelemző)