Olivia de Havilland 1916. július 1-én született Tokióban, angliai szülők gyermekeként. Édesapja tanár, édesanyja színésznő volt, ő tanította irodalomra és zenére lányát. A színészet először Alice szerepében ragadta magával először, egy amatőr színjátszó körben 1933-ban. A kaliforniai iskolában, ahol tanulmányait végezte, Max Reinhardt asszisztense fedezte fel tehetségét egy előadásban, később az ő 1935-ös Szentivánéji álom című filmjében debütált, majd még ugyanebben az évben James... TöbbOlivia de Havilland 1916. július 1-én született Tokióban, angliai szülők gyermekeként. Édesapja tanár, édesanyja színésznő volt, ő tanította irodalomra és zenére lányát. A színészet először Alice szerepében ragadta magával először, egy amatőr színjátszó körben 1933-ban. A kaliforniai iskolában, ahol tanulmányait végezte, Max Reinhardt asszisztense fedezte fel tehetségét egy előadásban, később az ő 1935-ös Szentivánéji álom című filmjében debütált, majd még ugyanebben az évben James Cagney-vel játszott együtt a The Irish in Usban.
Errol Flynnnel hosszú ideig alkottak sikeres párost a mozivásznon, együtt játszottak például az 1938-as Robin Hood kalandjaiban. Az Elfújta a szél egy mellékszerepe hozott változatosságot könnyed romantikus szerepeibe 1939-ben, melyért Oscar-jelölést is kapott. Ezt követően Bette Davis-szel játszott együtt a Szerelem és vérpad (1939) című történelmi filmben. 1941-ben pedig már főszereplőként jelölték Oscarra a Hold Back the Dawn című filmben nyújtott alakításáért.
1944-ben pert nyert a Warner ellen, melynek következményeként megszületett a De Havilland-törvény, mely a színészek jogvédelmét erősítette meg a stúdiókkal kötött szerződéseket illetően. De Havilland ezzel kivívta kortársai és kollégái elismerését.
Legemlékezetesebb alakításainak egyike az 1948-as Kígyóverem című produkcióhoz köthető, melyben egy kezelés alatt álló skizofrén nőt alakított, munkáját Oscar-díjjal jutalmazta az Akadémia. A következő évben a William Wyler rendezésében bemutatott Az örökösnő című drámában nyújtott alakítása szintén Oscart ért.
Az ’50-es években kevesebb filmben vállalt szerepet, 1964-ben tűnt fel ismét a mozivásznon Robert Aldrich filmjében, a Csend, csend, édes Charlotte-ban.
1965-ben a Cannes-i Filmfesztivál első női zsűritagja volt. Említést érdemel még az 1986-os Anasztázia című történelmi sorozatban nyújtott alakítása is, melyért Golden Globe- és Emmy-díjat is nyert. 2008-ban az Egyesült Államok, 2010-ben pedig Franciaország elnöke tüntette ki.
(Ferencz Orsolya )