Rosemarie Magdalena Albach-Retty 1938. szeptember 23-án született Bécsben igazi színész családban. Apai nagyanyja Rosa Albach-Retty, a Burgtheater híres színésznője volt, apja Wolf Albach-Retty és anyja Magda Schneider is szintén színészek voltak, így a kis Romy (mert hamarosan már mindenki csak ezen a becenéven szólította) hamar elhatározta, hogy ő is követi felmenőit a színészi pályán. Romy és családja Bécsből Schönbau-ba költözött, ahova Magda szülei is elkísérték őket, így a kislány és két... Több
Rosemarie Magdalena Albach-Retty 1938. szeptember 23-án született Bécsben igazi színész családban. Apai nagyanyja Rosa Albach-Retty, a Burgtheater híres színésznője volt, apja Wolf Albach-Retty és anyja Magda Schneider is szintén színészek voltak, így a kis Romy (mert hamarosan már mindenki csak ezen a becenéven szólította) hamar elhatározta, hogy ő is követi felmenőit a színészi pályán. Romy és családja Bécsből Schönbau-ba költözött, ahova Magda szülei is elkísérték őket, így a kislány és két évvel fiatalabb öccse, Wolfi nevelésében is nagyban kivették a részüketa nagyszülők. Szülei 1945-ben elváltak, édesapja azonban már két évvel korábban elhagyta a családot, amely jelentősen meghatározta Romy későbbi életét. 1949-ben került Elsbethenbe, a Goldstein Intézetbe és egyházi leányiskolába, ahol már egyre többször szövögette álmait a színészetről, ám mivel művészi vénával is megajándékozta az élet, egy kölni iparművészeti iskolába tervezett beiratkozni. Amikor azonban édesanyja új film forgatásába kezdett, Amikor a fehér orgona virágzik címmel, a film készítői javasolták neki, hogy kérje fel lányát egy szerepre. Romy boldogan mondott igent a felkérésre, így alig 15 évesen végre szerepelhetett élete első filmjében, 1953-ban, dicsérő kritikával fogadta a közönség és a szakma is.
1954-ben szerepelt Ernst Marischka filmjében, a Viktória, egy királylány gyerekkorában, majd a híres rendező ismét felkérte a színésznőt az Erzsébet császárnéről szóló filmjének főszerepére, így először játszhatta el Sissi szerepét, amellyel még hosszú évekig beazonosította a közönség. A szerep miatti beskatulyázás hamar teherré vált a színésznőnek, így csak sokszori unszolásra vállalta el a Sissi későbbi éveit feldolgozó második és harmadik részt. A negyedik epizódra azonban határozottan nemet mondott, helyette inkább a Christine című film forgatásait kezdte el, amely magánélete szempontjából is fontos mérföldkövet jelentett, ugyanis itt ismerkedett meg a francia színésszel, élete nagy szerelmével, Alain Delon-nal, aki miatt Németországot is elhagyta és Párizsba költözött. 1959-ben jegyezték el egymást, ám soha nem házasodtak össze. Franciaországban Luchino Visconti, a szigorú mester bűvkörébe került és több híres szerepét köszönheti neki, köztük 1961-ben, a Boccaccio 70-et, amely három szkeccsből álló, különleges szerkesztésű mű, amelyet három különböző rendező jegyez, három híres színésznővel, Romy Schneiderrel, a friss Oscar-díjas Sophia Lorennel és Anita Ekberg-gel a főszerepekben. Visconti a színházi életbe is bevezette Romy-t, legelső munkája, a Kár, hogy Ká című darab bár megosztó kritikákat kapott, Romy-t méltatta a közönség.
Amíg a karrierje a csúcsra ért, magánélete romokban hevert, ugyanis eljegyzése Delon-nal felbomlott, amikor a színész szerelmes lett Nathalie Barthélemy-be, akit 1964-ben feleségül is vett. Romy és Delon azonban szakításuk után is baráti kapcsolatban maradtak, még több filmben játszottak együtt, többek között 1968-ban A medence című műben, majd 1972-ben a The Assassination of Trotsky-ban. Romy 1966-ban ment feleségül Harry Meyen német színész-rendezőhöz, aki 1975-ben bekövetkezett válásuk után öngyilkosságot követett el, egy fiuk született, David Christopher Meyen, 1966-ban. 1975-ben a színésznő újabb házasságot kötött, ezúttal Daniel Biasinivel, akitől lánya született, Sarah Magdalena Biasini, 1977-ben.
1972-ben barátja és mestere, Visconti hatására ismét Erzsébet szerepében találta magát, a Ludwig című film kedvéért, ám ezúttal egy sokkal árnyaltabb és összetettebb Sissi-képet kelthetett életre a filmvásznon. 1981 júliusában szeretett fia, a 14 éves David egy váratlan baleset következtében elhunyt, amit Romy soha nem tudott feldolgozni, bánatát az alkoholba fojtotta. 1982. május 29-én, 43 évesen holtan találták párizsi lakásában, szervezetében nagy mennyiségű alkoholt és gyógyszert találtak, halálát azonban hivatalosan szívelégtelenség okozta. 1984-ben, Eugéne Moineau, a francia újságíró megalapította a színésznő emlékére létrehozott díjat, amely a francia filmipar egyik legjelentősebb elismerésének számít. A színésznő életéről, 2009-ben készítettek életrajzi filmet, Yvonne Catterfeld-el a főszerepben.
(ArpiHajdu és Réci)
