Nem egy reformer film, de kikapcsolódásnak megteszi

2018.04.07 12:26 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

0

A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT! Egy újabb videojáték-adaptáció, ráadásul most egy reboottal van dolgunk, hiszen a dekoratív kalandor csajszit (Lara Croftot) már kétszer nagyvászonra álmodták Angelina Jolie főszereplésével (és felemás sikerrel). Hogy szükségünk volt-e egy újabb Tomb Raider-filmre az persze a kritika és a bevételi adatok eldöntik, mindenestre a korábbi verziókhoz képest egy másmilyen címszereplőt kaptunk. És ez szimpatikus számomra.

Jelen esetben Lara Croft egy fiatal, Londonban élő nő, aki biciklis futárként próbálja előteremteni a napi betevőt. Emellett ott van apja cégbirodalma, amelynek az irányítását nem hajlandó átvenni (ugyanis szent meggyőződése, hogy a fater még él, noha hét éve eltűnt, s semmi életjelet nem adott magáról). Aztán csak előkerül egy nyom, amely egy, az angol fővárostól meglehetősen távoli szigetre vezet, s mit csinál a főszereplőnk? Naná, hogy nekivág az ismeretlennek, vagyis: kezdődik a kalandfilm „kaland” része.

Ugyan a film szinte minden elemében követi a hasonló zsánerű filmek paneljeit (ez főleg akkor ütközik ki leginkább, amikor Lara eljut a szigetre): karizmatikus ellenfél (Walton Gogginsra ebben az esetben mindig lehet számítani), látványos csapdák, szorult helyzetből való hihetetlen megmenekülés, s persze az emberiség pusztulásával fenyegető mítosz. Ugyanakkor nagyon tetszett, hogy az akciójelentek jól voltak összerakva, az üresjáratok minimálisra lettek redukálva, s a CGI sem lett szemet bántóan túltolva. Ezek valamelyest ellensúlyozni tudják azt, hogy a sztori híján van érdemi fordulatoknak, s a dramaturgia egy látvány-kalandfilm főbb vonásai mentén halad. Ami viszont számomra a legszembetűnőbb volt, az maga a címszereplő: bár régen láttam a Jolie-féle Tomb Raider-filmeket, az emlékeimben úgy maradt meg, hogy a főhős egy igazi profi, aki már-már sebezhetetlen. Ezzel szemben Vikandernek köszönhetően egy emberibb Lara Croftot köszönthetünk, aki bár szépen kigyúrta magát, mégis képes egy esendő karaktert megalkotni. Ez sokkal szimpatikusabbá teszi a néző számára Larát, s így könnyebben tudunk drukkolni, hogy ő kerüljön ki nyertesen az egyes helyzetekből (legyen az egy táskalopás egy távol-keleti kikötőben, vagy egy élet-halál harc Himiko sírhelyén). SPOILER A vízeséses majd repülőgép roncsos jelenetnél már komolyan vártam, hogy vége legyen hősünk megpróbáltatásainak, de még csak ekkor kezdődött a java. Ez a jelenetsor amúgy szerintem az egyik leglátványosabb része a filmnek. SPOLER És ha mérsékelt mennyiségben is, de a forgatókönyvírók néhány menő egysorost is tudtak a szájába adni, s a történet humorosabb elemei is összességében rendben vannak. Az akciódús jelenetek mellett pedig a Himiko-féle sztorival belevittek némi horrorisztikus színt is a történetbe, mert nem lehetett tudni, mi fog kisülni ebből a szálból, s ez végig fenntartotta a feszültséget.

Végeredményben tehát egy látványos, akciódús kalandfilmet kaptunk, amely nem fogja megreformálni az ilyen típusú filmeket, de egy kellemes kikapcsolódást tud nyújtani szűk két óra erejéig, s amelyet a szerethető főszereplője tud az átlaghoz képest egy kicsit jobbra billenteni. Mrs. Fassbender remek választás volt Lara Croft szerepére, ehhez kétség sem férhet, s nagyon becsülöm benne, hogy ennyi stílusban ki meri magát próbálni. Bátraké a szerencse!