Még egy nap élet - Levelek Angoláról

A friss Európai Filmdíjas dokumentum-animációs hibrid sikerrel helyezi bele a nézőt egy történelmi krízishelyzetbe, és még az objektivitás teljes hiánya sem árt neki.

Fontos, hogy készüljenek olyan filmek, mint a Még egy nap élet. Egyfelől, ez a lengyel-spanyol-német-belga-magyar koprodukcióban gyártott alkotás a közelmúlt történelmének egy olyan szeletét mutatja be, mely, bármennyire is van közel hozzánk időben, kevéssé lehet ismert, hiszen például a magyar történelemkönyvek is maximum egy keretes bekezdést szentelnek neki. 1975, Angola: ebben az évben Portugália, mint gyarmatbirodalom megszűnt létezni, így polgárháború bontakozott ki a dél-afrikai országban a Szovjetunió által támogatott MPLA és az USA-barát UNITA, valamint az FNLA hívei között, mely lényegében egy új államszerkezet megalapozásáról szólt. A konfliktus a vasfüggöny ledőléséig a hidegháború fontos hadszíntere is volt egyben, ám a harcok egészen 2002-ig tartottak. Raúl de la Fuente és Damian Nenow rendezők az összetűzések kezdetére kalauzolnak, és egy lengyel újságíró, a háborús tudósításai nyomán ismertté vált Ryszard Kapuściński szűrőjén keresztül vezetik be a nézőt az angolai polgárháború poklába.

Még egy nap élet - Levelek Angoláról

A Még egy nap élet félig dokumentumfilm, félig pedig animációs alkotás: a múltban játszódó jelenetek vannak meganimálva, ezeket pedig mesteri vágásokkal olyan doku-betétek szakítják meg, melyekben a korábban rajzolt változatban megismert szereplők mai szemmel tekintenek vissza a múltra. A főszereplő Kapuściński sajnos nem élhette meg a film gyártását, így ő végig csak rajzolt alakban van jelen, azonban a történet más fontos figurái megosztják gondolataikat a negyvennégy évvel ezelőtti eseményekről. Így például az MPLA egyik parancsnoka, Farrusco, vagy Kapuściński egyik legfontosabb segítője, Artur Queiroz is megjelenik, mindketten idős, megtört emberekként emlékeznek vissza. A Még egy nap élet leghatásosabb jelenetei is hozzájuk kötődnek. A rendezők, miután letaglózó erejű és minőségű 3D-s animáció segítségével megmutatták például azt, ahogyan Kapuściński és Artur egy holttestekkel teli útszakaszhoz érnek, miközben délre tartanak Farruscóhoz, váratlanul átváltanak a jelen idejű, dokumentarista síkra, hogy az ominózus helyszínt újralátogató Artur reakcióit mutassák meg és hogy a néző is láthassa az egykor vérben ázó utat mai állapotában. A film így sikerrel hozza közel a háború borzalmait, miközben az animált jelenetekben képes allegóriákba, a karaktereket ért különféle ingerekből felépített montázsokba önteni azt a tehetetlenséget és döbbenetet, ami a hősökre nehezedhetett egy-egy embertelen élethelyzetben.

A Még egy nap élet azonban, hiába félig dokumentumfilm, messze nem az objektív nézőpont megteremtésére törekszik. Az alkotók az FNLA-t és az UNITÁ-t kezdettől fogva negatívan ábrázolják, sőt, erősen démonizálják a szovjetek által támogatott MPLA ellenfeleit, talán csak egy fél mondat utal arra, hogy mindkét oldal harcosai körében voltak túlkapások a fegyveres konfliktusok során. Ez a néha zavaróvá váló elfogultság vélhetően Kapuściński politikai hovatartozásából is adódik, így aztán érdemes lehet kicsit tüzetesebben utánajárni az angolai polgárháborúnak a film megnézése után. A rendezők azonban ezt a szubjektív nézőpontot nem (kizárólag) propagandisztikus célok szolgálatába állították, inkább Kapuściński figurájának árnyalása a tét, ezáltal a Még egy nap élet inkább működik életrajzi-, esetleg portréfilmként, semmint dokuként.

Helyén kell tehát kezelni a film elfogultságát, szubjektivitását, ez pedig lehet, hogy nem mindenki számára lesz egyszerű, azonban ez a különleges alkotás megérdemli a figyelmet és alkalmas arra, hogy a világtörténelem számunkra kevésbé ismert fejezeteibe vezessen be, még ha nem is feltétlenül szabad mindent elhinni neki.

NA Még egy nap élet  (2017)

animáció | életrajzi

Ryszard Kapuscinski kiváló lengyel újságíró, aki régóta van a szakmában. Az idealista férfi a vesztes ügyek és forradalmak legnagyobb híve, így 1975-ben meggyőzi főnökét,... több»