„Jóóól van, de eltekintve a csatornától, gyógyászattól, oktatástól, bortól, közrendtől, öntözéstől, utaktól, vízvezeték-hálózattól, mit tettek a rómaiak értünk?
– Békét hoztak!
– Oh, békét…! Demagóg!”
A Brian életéről nagyon nehéz elfogulatlanul írni. Ezt már csak azért gondolom így, mert az angol humor is olyan, hogy vagy nagyon szereti az illető, vagy ki nem állhatja. Így nem csoda, hogy, aki az előbbi táborba tartozik, az már-már isteníti a Monty Python társulatot és műveiket, míg, aki az utóbbi csoporttal szimpatizál, az maximum legyint, hogy köszöni szépen, neki ez nem kell/túl sok. Én, aki rajongok az ilyen fajta humorért, elmondhatom, hogy minden egyes percét élveztem a filmnek, de nem szimplán a poénjai miatt.
Hiszen akárhogy is nézzük, a vallás ma is, régebben is kényes téma volt, de vallásból viccet csinálni talán még kényesebb feladat. Ahhoz, hogy jól süljön el az egész, nem csak témában való jártasság, hanem egy jó nagy adag bátorság (mi több, vakmerőség) is kell, de tegyük hozzá gyorsan: a Pythonokat e téren nem kellett félteni. Vállaltak egy merészet, s nekik lett igazuk: az angol humor egyik, ha nem a legjobb filmes teljesítményét tették le az asztalra.
A történet szerint Názáreti Brian olyan közel született Jézushoz, hogy a Napkeleti bölcsek először az ő szülőházába mentek, hogy kifejezzék hódolatukat a Megváltónak. Persze hamar kiderül a félreértés, de ez a mozzanat már csak azért is fontos, mert benne van minden, amelyet a jelenetet követő szűk másfél órában láthat a kedves néző: tévedések és félreértések sorozata, melyben Brian, az egyszerű ember azon kapja magát, hogy ő lesz a Megváltó, s szépen végigjárja azt az utat, amit Jézus is (legalábbis a keresztény kultúrkör szerint). Ez az út a Monty Python sajátos interpretációja szerint viszont olyan, melyben nemcsak a vallás kaphatja meg a maga karikatúráját, hanem a politika, a társadalom, no meg az emberi hülyeség és hiszékenység. Azt pedig csak nagyon halkan teszem hozzá, hogy mindezt zseniális abszurd humorral fűszerezte meg a társulat.
Mindeközben egy filléres filmről van szó, ám ez pont, hogy előnyére válik a kész alkotásnak. Egyrészt mindegyik Python-tag többféle szerepben jelenik meg (s mindegyik nagyszerű játékot hoz), másrészt nem gigantikus díszletek megépítésére és vizuális trükkökre kellett pénzt, időt és energiát fektetni, hanem egy ütős forgatókönyv elkészítésére, amelyre egyáltalán nem lehet panaszunk. A társulat a film valamennyi jelenetét és a poénját a csúcsra járatta, többségük pedig önmagában is idézhető (s valljuk be őszintén, mi kell még egy jó vígjátékhoz?). Zárásképpen pedig csak annyit tennék hozzá, hogy zseniális szinkronja van, s azon ritka alkotások közé tartozik a Brian élete, melyet magyarul is öröm végignézni, nemcsak eredetiben.
A vicceket és a poénokat nem áll szándékomban lelőni, vagy bármelyiket is kiemelni, hiszen, aki látta a filmet, annak felesleges ezeket ecsetelni, aki pedig nem, nos… az sürgősen pótolja! Ha pedig ez megtörtént, akkor ne csodálkozzon az illető azon, hogy a következő dallamocskát fogja dúdolgatni (akár napokig is): „Always look on the bright side of life!” Én szóltam előre!
86 Brian élete (1979)
Jézussal egy időben, alig egy istállóval arrébb még egy kisded született, Brian. A fiú a sors különös játékaként úgy nő fel és éli az életét – annak minden... több»
Szereplők: Terry Gilliam, Michael Palin, George Harrison, John Cleese, Terry Jones
