A legjobb adaptáció King könyvtárából

2019.07.31 19:47 Laca//Ho/rr/oR// Olvasottság: 109x

2

Nem sokszor sikerült egy jó regény megfilmesítése, de ez a mű szerencsére nem került a süllyesztőbe, és ebben Frank Darabont rendező kezének a munkája igencsak benne van. Tom Hanks és Michael Clarke Duncan játéka is kellett, hogy nagy sikert arasson ez a káprázatosan sokoldalú és nyomasztó alkotás. A színészeknek sikerült rendkívüli formában hozniuk a saját karaktereiket, és sok oldalúvá tenni a filmet, illetve a színes egyéneknek hála a bő 180 perces játékidő a történetnek is köszönhetően mindvégig leültette, és nem hagyta lankadni a figyelmet. Pedig sok változatos helyszínről, akciókról nem igen beszélhetünk, de pont ez a film egyik nagy ereje, hogy érdekessé tette az elejtett morzsákat és párbeszédeket, valamint a hullámvasútszerű jeleneket.

Ezeknek köszönhetően sikerült elképesztő adaptációt csinálni, és magát az atmoszférát igencsak nyomasztóvá sikerült varázsolni. A színes személyeknek köszönhetően lehetett azonosulni tetszés szerint az adott jellemekkel. Sok fordulat, szépen felépített történet, amely jól bemutatja, az élet néha eléggé kegyetlen és igazságtalan. Sokszor az ember nem a tényeknek hisz, vagy épp a bajtársaknak, inkább a szemüknek és ezt nagyon jól mutatja be a film és latolgatja ezeket a kérdéseket. Gondolok itt a cselekmény lényegére, miszerint Coffey „Michael Clarke Duncan” tévesen kapott halálbüntetést, amihez semmi köze nem volt. A jól csengő halálsor nevezetű részlegben jól felépített és egyre érdekesebb jeleneteket láthattunk, és a történet haladtával az is kiderül, Coffey múltja a természetfeletti képességének lényege és az a tipikus sötét nap, amihez több ember köthető, mint amit elsőre gondolnánk.

Összességében véleményem szerint ez a legjobban sikerült adaptáció Stephen King regényeiből. Nagyon élvezetes, nyomasztó és jól felépített filmet kaptunk Frank Darabont rendezőtől.