Élőszereplős South Park kezdőknek

2019.08.19 13:47 Lubi Olvasottság: 533x

0

Nem véletlen az összehasonlítás. Kiskamasz fiúk káromkodva keverednek kalandokba, miközben tanulnak valamit az életről. Az animációs sorozat vulgaritásától igen messze áll Seth Rogenék vígjátéka, de ha valaki csúnyán beszélő kisfiúkra kíváncsi, nem kell tovább keresgélnie.

A Jó srácok egy üdítő színfolt a mozis komédia felhozatalban, és talán az év eddigi legjobb vígjátéka. Valamiért a tisztán szórakoztatni, nevettetni kívánó filmek piaca nem túl nagy, sőt egyre inkább visszaszorulnak a streaming szolgáltatók saját gyártású filmjeire, vagy a kisképernyőre. A mozikban hétről hétre találkozunk romantikus vígjátékokkal, akció-vígjátékokkal, fantasy vagy sci-fi vígjátékokkal, de egy tiszta műfajú vígjátékért többnyire a Netflixet kell felkeresnünk, vagy a TV-t bekapcsolnunk egy új sorozatért, ha jót akarunk nevetni. Talán a közönség már nem vevő erre a műfajra úgy, mint régen, és a mozijegye áráért több izgalmat, nagy látványt vár el. Valami olyat, ami csak a mozi sötétjében élhető át teljes egészében, míg egy vígjátékot az otthoni kanapé kényelméből is éppen olyan jól lehet élvezni, mint bárhol máshol.

A Rossz szomszédság, a Virsliparti és a Superbad készítőinek új filmjét viszont kár lenne kihagyni, ha egy nagy nevetésre vágyunk. És még annál is többet kapunk. A felsorolt filmek ismeretében mindenki eldöntheti, hogy vevő-e erre a fajta humorra avagy sem, ugyanis a Jó srácok nem változtat sokat az ismert formulán, de azt a maximumon járatja. A történet szerint három lúzer jóbarát a hatodik osztályba lépve meghívást kap a menő srácok bulijába, ahol csókolózásra is sor kerül majd, ezért minél előbb meg kell tanulniuk, hogyan is kell azt csinálni. A kalandok között megtalálható a szülők szexjátékainak felfedezése, átrohanás egy forgalmas autópályán, drogügyletek lebonyolítása és sörlopás a helyi közértből, és még sok más izgalmas helyzetkomikum, melyek garantáltan mosolyra fakasztanak. A Jó srácok leginkább a Superbadre hasonlít, csak éppen megfiatalítja a szereplőit, így adva teret újabb lehetőségeknek. A gyermeki naivitás és tudatlanság, illetve tapasztalatlanságból fakadó poénok vannak többségben, a gyerekvilág felnőtt szemmel nézve sok megmosolyogtató pillanatot tartogat, és biztosan mindenkiben felidéződik egy-két hasonló emlék a film nézése közben akár saját vagy gyerekei életéből.

A Jó srácok valódi ereje a karakterekben van. A három gyerekszínész kiváló a főszerepekben, érződik a vásznon, hogy valószínűleg nagyon élvezhették a forgatást, vagy legalábbis irtózatosan, felnőtteket megszégyenítő profizmussal játszanak. Mindhárom fő karakter egyformán kidolgozott, jól működő, hús-vér gyereknek hat, noha a készítők éltek a költői túlzás szabad használatával, de ez elengedhetetlen egy ilyen film esetében. A szituációk kicsit sarkítottak, a kalandok kicsit extrémek, de mindezt szívvel-lélekkel mutatják be nekünk. A papíron klisésnek ható sztereotípiák, mint a diáktársaságba járó, önkénteskedő kocka, a nőcsábász szépfiú és a jó hangú, öntudatos musical sztár újszerűnek hatnak. A gyerekek abban a korban vannak, amikor éppen rádöbbennek önmagukra, felfedezik saját egyéniségüket, kialakul a valódi énjük.

A film coming of age vetülete remekül működik, és tud újat mutatni annak is, aki a műfaj jó ismerője. A gyerekek rádöbbenése a felnőtté válás kezdetére, és a felnövés eme korszakának bemutatása remekül sikerült. Külön erénye a filmnek, hogy a helyzetkomikumok között nem sikkadtak el a mondanivaló felett. Ez ugyan csak a film második felében kerül előtérbe, de akkor meglepően sok figyelmet szentelnek neki, méghozzá úgy, hogy a kötelező poénok beiktatásáról sem feledkeznek meg közben. Üdítő élmény a Jó srácok boldog-szomorú, kissé keserédes, mégis örömteli befejezése, ami garantáltan könnycseppeket fakaszt, ha nem is csak a meghatottságtól, a nevetéstől biztosan.

A sok pozitívum ellenére mégsem beszélhetünk tökéletes alkotásról. A célját mindenképpen eléri, és mosolyt fakaszt a nagy nyári melegben, de közel sem beszélhetünk az év filmjéről, ellenben kellemes kikapcsolódás a felnőtteknek. Vagyis inkább a fiatalabb és középgenerációnak. A gyakran túlzásba vitt, és időnként öncélúságba forduló trágárságok kizárják a gyerek közönséget, akiknek viszont talán a leginkább átélhető lehetne a film mondanivalója, hiszen a közönség már mind túl van a gyermekkoron. Az idősebbek közül pedig sokan bélyegezhetik gyerekes alkotásnak, illetve az erős vulgaritás is eltántorító lehet, hiszen nem mindenki örül a káromkodó tizenéveseknek önmagukban sem, nemhogy mint humorforrás és kikapcsolódási lehetőség. Éppen ezért a közönség köreiben megosztó lehet a Jó srácok. Lesznek, akik remekül szórakoznak, és akik esélyt sem adnak majd neki. Ezen felül a film végig szórakoztató, és a játékidő pillanatok alatt elrepül, a cselekmény egy perce sem ül le, nem tartogat felejthetetlen mozzanatokat. Még a legnagyobb poénokat sem fogják idézni évek, hónapok, de valószínűleg még közvetlen a megtekintés után sem. Nincs tele a mozi olyan felejthetetlen sorokkal, amiket pólókra nyomhatnának, tehát a Jó srácok nem válik majd hivatkozási alappá a filmtörténetben, vagy a vígjáték műfaján belül sem. A kiemelendő momentum a coming of age szál, ami kiválóan működik, ezáltal a film kiválik a sekélyes komédiák köréből, és magasabb szintekre tör.

A Jó srácok bátran ajánlható, a maga nemében különleges alkotás, de közel sem felejthetetlen élmény. A kiváló karaktereknek és helyzetkomikumoknak köszönhetően magas fokon szórakoztató vígjáték született, amiben garantáltan nem lehet csalódni. Ennek ellenére nézzünk utána, hogy mire ülünk be, mert nem lesz mindenki vevő erre a stílusra. Ugyanakkor, ha valaki nem ismeri a készítőcsapat korábbi munkásságát, ez egy remek bevezető darab lehet a humorvilágukba, mivel minden trágársága ellenére kifejezetten visszafogottnak mondható a mai megemelkedett ingerküszöböt figyelembe véve, és a jelenlegi vígjáték kínálatot szem előtt tartva.