A jó, a rossz és a tündérmese

Az idei év negyedik klasszikus Disney mese élőszereplős feldolgozása is beszárnyalt a mozitermekbe. Méghozzá ez alkalommal egy folytatás képében. A Csipkerózsika mítoszt felforgató Demóna különlegessége az volt, hogy csavart egyet a jól ismert történeten, és a főgonoszt tette meg a film főszereplőjének. Ez az antihősök mozis fénykorában nem kimondottan szokatlan lépés, de a tündérmesék világában mégis egyedülálló. Az érem másik oldalának bemutatása új színben tüntette fel Demónát, ami egy árnyaltabb, különleges filmet eredményezett. Az izgalmas csavarnak hála a klasszikus mese ismerőinek is tudott újat mondani a film. A Disney azóta kasszát robbantott számos klasszikusuk egy az egyben újramesélésével. Ezt a tendenciát követve a Demóna folytatásánál is hátra léptek egyet, és Demónából ismét gonoszt csináltak. A világok közötti béke ismét veszélyben forog, és még az a fránya rokka is újra előkerül.

A történet az első rész vége után veszi fel a fonalat. Fülöp herceg megkéri Auróra kezét, aki természetesen igent mond. A bonyodalmak pedig már az esküvőre való készülődéskor elkezdődnek. A két család, illetve királyságok egyesülését feszültség övezi, ami Demóna és Fülöp édesanyja, a királyné személyében testesül meg. A Demóna: A sötétség úrnője lényegében az első rész újramesélése. A konkrét események, fordulatok és ideológiák egy az egyben át lettek emelve, mégis olyan ügyesen leplezi ezt a film, hogy újszerű hatást kelt. Ennek eszközeként kreatív csavarokkal színesíti a felmelegített motívumokat. Ezek hátterében pedig egytől egyig a Michelle Pfeiffer által zseniálisan alakított királynő áll. Ő a film igazi sztárja, aki egyszerűen lubickol a gonosz szerepében. Egyfajta bábjátékosként ördögi terve eszközéül mozgatja a szereplőket, előidézve ezzel a klasszikus mese fordulatait. Ironikus módon itt egy vacsorameghívás, és nem a meghívás hiánya okozza a kezdeti konfliktust, de a kimenetele mindkét eseménynek azonos. Míg az első rész újítása a gonosz mögött rejlő jóság bemutatása volt, addig a folytatásban megfordul a dolgok látszata. A jó mögött rejlő gonosz kerül felszínre, hogy Demónának ismét meg kelljen küzdenie saját démonaival. Angelina Jolie ezúttal is odaadással formálja meg a gonosz tündért. Noha ez alakalommal érezhetően kevesebb alapanyagból kellett dolgoznia.

A jó, a rossz és a tündérmese

A folytatások hagyományaihoz híven A sötétség úrnője tovább szövi a szereplők sorsának fonalát. Mégis a bejárt utak, a megtanulandó leckék nem változnak, csak finomodnak. A finomkodó történetvezetés pedig végig a film legfőbb jellemzője lesz. A fordulatok, a jellemfejlődés és a bonyodalmak végkimenetele, a titkok leleplezése fájón egyértelmű. A film ezúttal kifejezetten a kisebb gyerekeket szólítja meg és kevésbé félelmetes, kevesebb a felfokozott jelenet elődjéhez képest. Több cuki varázslényt kapunk, akik komikus szerepben tetszelegnek. A harcjelenetek és összecsapások látványosak ugyan, de e mellett rendkívül családbarátok is. A CGI túlhasználata és a mai blockbusterekhez képest alacsonyabb színvonala még jól is áll a filmnek, és meseszerűbbé válik tőle a varázsvilág és annak lényei.

A Demóna: A sötétség úrnője színtiszta tündérmese a Disney klasszikus stílusában. A gyerekeknek szóló filmvégi üzenet az összetartozásról és egymás elfogadásáról, a békés együttélésről, ha nem is eredeti, a klasszikusokat idézi és univerzális. A családosoknak szóló könnyed szórakozás tehát garantált. Filmként viszont legfeljebb egy esti mese komplexivitásával rendelkező gyermeteg újrázás a Disney legfrissebb alkotása. Az ismert motívumok kreatív felvonultatásán kívül semmilyen önálló identitással nem rendelkezik A sötétség úrnője. Az alkotók úgy gondolták, folytatás lévén nincs szükség a szereplők hátterének és motivációinak ismertetésére. Azonban ez az új szereplők esetében sem történik meg. Ebben a tekintetben pedig felettébb öncélú a történet. A gonosznak hitt jóságos tündér és a belül romlott, álszent uralkodó szimbolikus szerepein kívül nincs önálló karakter, akiért izgulni lehetne.

A lelki folyamatok ábrázolása elsikkad a varázsvilág tovább bővítésében. Noha Demóna történetszála éppen ezt a célt szolgálná. A történet többszálú széttagoltsága pedig a szerepek elcsúszásához vezet. A filmnek nincs egyértelmű főszereplője. Alkalmanként egymásba szaladó sorsok és karakterek interakcióira épül, és a közös együttélésből adódó konfliktusok mentén halad előre a történet. Az epikus mesevilág ezáltal felaprózódik egy egyirányú kaland alkotóelemeivé. Nem érezzük, hogy ebben a fantáziában minden elemnek önálló egyénisége, háttere lenne. Az alkotórészek, még ha széttagolva is, kizárólag a narratíva előrehaladását szolgálják. Ennek köszönhető, hogy a Demóna: A sötétség úrnője nem lesz emlékezetes alkotás, csak egy a számos tündérmese közül.

A mágikus kaland főszereplőjéhez hasonlóan nem egyértelműen jó vagy rossz. Megvannak a maga erősségei és gyengéi. Egy éppen annyi kreativitást magában hordozó történet, ami nem hat önismétlésnek. Önálló identitást vagy érdemi újítást mégsem mondhat magáénak. A látványos mesevilág ugyan nem teljes mértékben magával ragadó és nem szippant be azonnal. Mégis a Demóna: A sötétség úrnője egy kellemes délutáni kikapcsolódás lehet, elsősorban gyerekek és tündérmesék kedvelőinek.

családi | fantasy | kaland

A 2014-es Demóna című filmből a nézők megtudhatták, hogyan változtathat egy árulás egy korábban makulátlan lányt sötétlelkű lénnyé, aki attól sem riad vissza, hogy átkot... több»