Alapjaiban véve sem könyvekben, sem pedig filmekben nem épp a kedvenceim az antológiák, méghozzá azért, mert túl kevés idejük van a történetek íróinak arra, hogy megkedveltessék a karaktereiket, vagy pedig, hogy a kellő mértékű hangulatot el tudják érni velük. Viszont megkerülhetetlenek, főleg talán a horror műfajában. Az 1983-ban készített Nightmares, nálunk Rémálmok címen megjelent alkotás négy történetet tár fel előttünk, és szinte mindegyiknek megvan a maga sajátos kis bája.

Az első felvonás, a Rémület Topangában címre keresztelt történet tulajdonképpen egy nagyon is fapados sztorival rendelkezik, viszont kimondottan érdekesnek tartottam a tényt, hogy igenis van mondanivalója. Talán emiatt, vagy, mert kimondottan szimpatikusok voltak a szereplői, egy felettébb élvezetes, és még akár izgalmasnak is mondható rövidke történet elevenedik meg a néző előtt.

A második történet A csata püspöke címre hallgat. Itt találkozhatunk egy ismertebb arccal is Emilio Estevez személyében, aki itt még nagyon a karrierje elején járt, viszont teljesen jól elviszi a karaktere az egész történetet. Míg az első történetet én inkább a horrorhoz sorolnám, addig a második felvonás sokkal több sci-fi elemet tartalmaz (kissé talán a Fűnyíróember című film ugrott be párszor) és igaz, hogy az effektek elég gyatrák, de mindez nem vesz el semmit a történet erejéből. Illetve azért ennek a történetnek is van némi kis mondanivalója, főleg a függőségekről.

A harmadik történet Az áldás címen jelent meg, és, akárcsak a második történetnél, itt is felfedezhetünk egy komolyabb színészt, méghozzá Lance Henriksen személyében. Ő azért már egy sokkal bejáratosabb színész volt ez időben is, mint mondjuk Emilio Estevez a második történetből. Talán ezt a történetet merném mondani a négy közül a legérdekesebbnek, abból a szempontból biztosan, hogy tulajdonképpen jobban el is gondolkoztatott, mint az előző két történet egybevéve. De ez a rész is jó volt.

A negyedik és egyben az utolsó történet, ami A patkány éjszakája címre hallgat, számomra egyértelműen a leggyengébb a négy közül. Sajnos a karakterei súlytalanok voltak, az effektek is gyengék, és csupán a befejezése menti meg némiképp a negyedik részt nálam.

Nem azt mondom, hogy ez a film fogja megváltoztatni az antológiákkal szembeni ellenérzéseimet, de azt kell, hogy írjam, összességében egész szórakoztatóra sikeredett. Kicsit bánom, hogy a négy történet nem kapcsolódik egymáshoz.