A falu (2004)

Az eleje felcsigázott és tetszettek a különböző mélységű karakterek, de aztán nagyon ellaposodott a történet.

Kedvelem ezt a filmet, mert teljes bizonytalanságban van a néző. Nem sok mindent látunk, nem tudjuk a kort kezdetben. Félünk, de nem tudjuk, hogy mitől, nem az az arcba nyomos, szájbarágós típus.

Pikáns és érdekfeszítő a film kiinduló helyzete. A visszafogottan horrorisztikus elemek ízlésesen vannak vegyítve a történetben, de erősebb a drámai felhang és a társadalomkritika. Az atmoszféra megteremtése maga a tökély, elképesztő keveréket alkotnak az autentikus falusi képek és tájak, az 1800-as éveket idéző, szigorú kommuna hangulat, és a baljós, feszült horroros jelenetek. A szenzációs alakítások és a szinte élő karakterek szintén rengeteget hozzáadnak a film minőségéhez, pl. a mentálisan sérült fiú, meglepően csavaros módon alakítja a cselekményt, és akinek a szerepében Adrian Brody óriásit alakít. A film szatírikus oldalára erősít rá, hogy a vak lánynak nyílik fel először a szeme a faluban zajló, gigantikus átverésről. Kihagyhatatlan mestermunka.

A film végén lévő csavar nagyon jó, de nem kárpótol azért amit addig ki kell állnunk. A falu élete és a szörnyek létezése az elején érdekfeszítő, de utána már érezzük valami nagyon sántít. A vak lány és bolond barátja a kezdettől az idegeimre mentek, főege mikor a vak lány sasszem módjára halad előre az erdőbe. A rendező mindenesetre ezzel a filmmel írta be magát a történelembe, mint őrült csavarok kitalálója.

Érdekes film a kierőszakolt elszigeteltségről. Konkrétan el sem lehet dönteni hányadik században folyik a történet mindaddig, míg nem találkozik a néző a civilizációval. Nem egy zseniális darab, de mindenképp érdemes megnézni és elmerülni a világában.