Hatodik érzék, A sebezhetetlen, Jelek, A falu, Széttörve, Üveg. Néhány M. Night Shyamalan filmjei közül. Ő egyike napjaink legfelkapottabb rendezőinek, ám kétségtelen, hogy karrierje meglehetősen hullámzó. Ugyanis miután letesz egy minden elemében zseniális thrillert az asztalra, a következő filmje összecsapottnak és átgondolatlannak hat. A rendező nemrégiben arról mesélt, hogyan is teszteli ő, hogy az aktuális filmje milyen minőséget képvisel.
Mindenki járt már moziban, így mindenki találkozhatott már azzal a kellemetlen érzéssel, amikor a büfében vásárolt üdítő előbb ér le, mint a film stáblistája, vagyis a film közepén kell kimennie a mosdóba. Ismeri ezt az érzést Shyamalan is, csak épp ő „tudományos” célra használja. Saját bevallása szerint ugyanis ezzel méri le, hogy filmje mennyire jó.
A tesztvetítések során azt számolja, hogy az adott verzió nézői közül hányan állnak fel és mennek ki dolgukat végezni. Ha ez a szám túl magas, akkor újravágják a filmet, majd újra levetítik. Ezt a metódust követik egészen addig, amíg a nézők már ki se mennek egyáltalán, vagy ha mégis, akkor is sietős léptekkel és közben is hátra-hátra tekintgetnek, hogy minél kevesebbről maradjanak le. Shyamalan szerint ez azt mutatja, hogy a nézőket oly mértékben leköti a filmje, hogy azt képesek még a saját biológiai szükségleteik fölé is helyezni.
Persze ettől még simán előfordul, hogy valakinek a legizgalmasabb fordulat kellős közepén fogy el a türelme vagy az ideje, és ha menni kell, hát akkor menni kell. De az is igaz, hogy egy alapvetően unalmas film esetében ez messze nem annyira rossz élmény, mint mikor egyetlen pillanatnyi oda nem figyelés is elég, hogy elveszítse a fonalat.
