Egy film, ami mindenről és semmiről szól egyszerre

2019.12.23 00:35 JohnnyBGood Olvasottság: 699x

0

Tarantinótól szokatlanul harmatgyenge storyline-t kapunk, felejthető zenei aláfestéssel. Ezért inkább a színészekről írnék pár sort. 5-6 éve még nem mondtam volna ki, de mára egyértelmű számomra, DiCaprio az egyik legjobb színész ever. Nagyon ritka, hogy egy világsztár nem "csak" a sármjával, vagy nőként a bájával jelenik meg elsődlegesen (vagy összességében) a vásznon. Ez a srác színész. Míg Pitt leginkább a macsóságával és – hihetetlen ennyi évesen – kockahasával, Al Pacino minimális szerepében a humorával van jelen a filmben, addig DiCaprio színészi alakítása viszi a prímet. Tökéleteset játszott. Már megint..

3 jelenet maradt meg a filmből, vagy kötött le teljesen, miközben néztem:

1. DiCaprio és a kis csaj dialógusa.

2. DiCaprio játéka, amire a filmben a kislány azt mondta, a legjobb alakítás volt, amit eddig valaha látott. (El is felejtettem közben, hogy film a filmbent nézek.)

3. Margaret Qualley, aki Pussycat szerepében olyan fergetegesen zseniálisan hozta a bolond hippi lány karakterét, hogy a jelenetei alatt még pislogni sem akartam, nehogy lemaradjak egy mozdulatról, egy gesztusról, mimikáról, vagy bármilyen apróságról, amit a szerep kedvéért konkrétan a személyiségébe integrált.

Margot Robbie stabilan és kötelezően hozta a 4-es színvonalat az ötből. Jól játszotta az együgyű lányt (nem tudom, Sharon Tate a valóságban milyen nő volt, ha ilyen, akkor jól visszaadta). De rém unalmas volt. Férfiként nem szívesen mondom, de egy idő után a csini arcát és a formás lábait is meg lehet unni.

Nem lett ez a film a kedvencem Tarantinótól, különben a filmről írtam volna. Örültem, hogy nem öntött el mindent a vér, és dramaturgiában teljesen más lett, mint a többi filmje, de ez nekem nagyon lapos, unalmas, semmitmondó, viszont a korszak minden szépségét visszaadó mű lett. Kimondottan tetszettek az autózások közben szóló korabeli rádióadások. És természetesen az elképesztő autócsodák.