Hosszú beállítás a frontvonalon túl

A háborús film műfaja mindig magas presztízsűnek számított, miközben a nagyközönség szeretetét is a magáénak tudhatta. A háború intézménye mint központi téma nemcsak örök érvényű emberi történeteket, hanem látványos tablóképeket is szolgáltat a film számára. Sam Mendes is erre a kettősségre építi legújabb rendezését, az 1917-et.

Sam Mendes korábbi filmjeiben mindig a karakterekre helyezte a hangsúlyt, és az érzelmi ütközőpontok adták alkotásainak tetőpontját. Rendezett családi melodrámákat (Amerikai szépség, A sors útjai), gengszterfilmet (A kárhozat útja) és James Bond mozikat is (Skyfall, Spectre) – az érzelmi bevonódás mindig a filmek fő mozgatórugója volt. Még a több évtizedes múltra visszatekintő 007-es ügynök karakterének sekélyes ridegségét is képes volt érzésekkel megtölteni. Az 1917-ből viszont pont ez a karakterközpontúság hiányzik.

Hosszú beállítás a frontvonalon túl

Az első világháború alatt játszódó történet egy nap eseményeit mutatja be. Két katona azt a küldetést kapja, hogy vigyenek el egy üzenetet a frontvonalon túlra, mélyen az ellenséges vonalak mögé, ezzel megmentve 1600 társukat, köztük az egyikük testvérét is. A cselekmény különböző mikrotörténetekre épül az út során, mely epizódok a háború különböző aspektusaira világítanak rá. Megismerjük belőlük a különböző szolgálatokat teljesítő alakulatok helyzetét, a megszállt területeken lakó civilek sorsát és az ellenség hőseinkétől nem is annyira különböző helyzetét. Kiderül: a háborúban nincsenek valódi hősök, csak egymást keresztező emberi sorsok. Az események kimenetelében pedig gyakran nagyobb szerepe van a véletleneknek, a szerencsének, mint az emberi erőnek és találékonyságnak.

Az 1917 mégsem emiatt érdekes elsősorban. Technikai bravúrjai teszik különlegessé. A legendás operatőr, Roger Deakins a film valódi sztárja, aki úgy alkotta meg a képi világot, mintha egy összefüggő, „vágatlan” snittben követnénk végig a hősöket. A fényképezésnek köszönhetően a nézők maguk is a lövészárokban érezhetik magukat a katonák mellett. Az események hatása felerősödik, fokozott izgalmat hordoz minden egyes képkocka. Amire szükség is van, hiszen a hatáskeltésen túl nincs sok kapaszkodó, ami a film világában tartana.

Ebből fakad az 1917 legnagyobb problémája: túl nagy hangsúlyt fektet a hatásmechanikára, és keveset az érzelmi bevonódásra. A film háborús gépezetében őrlődő szereplők nem rendelkeznek önálló karakterúttal. Némi filozófiai áthallású dialógusfoszlányon kívül nincsenek is valódi verbális megnyilatkozásaik. A korábbi hasonló háborús, hatásorientált látványmozikhoz képest, mint a Dunkirk vagy a Ryan közlegény megmentése, az 1917 alulmarad. Technikai bravúrjai épp olyan feszültségkeltők és profik, mint az említett filmekéi, de történetvezetésében és üzenetében nem tud újat mondani társaihoz képest. Ennek ellenére az 1917-nek ott a helye minden idők legjobb háborús filmjei között, csak a dobogótól marad távol.

89 1917  (2019)

dráma | háborús

Az első világháborúban harcoló két brit katona életveszélyes megbízatást kap, egy üzenetet kell eljuttatniuk társaiknak, ehhez azonban át kell törniük a német frontvonalat.... több»