:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
Enzo G. Castellari nevéről valószínűleg sokaknak azonnal a B kategória jut eszébe a filmek kapcsán (legfeljebb talán a Keoma az a műve, amely emlékezetes maradhat jóval a megtekintése után is), s ebben a háborús exploitationben sem cáfolta meg önmagát. Noha zömmel másodvonalbeli vagy teljesen ismeretlen színészeket alkalmazott, a forgatókönyv feltehetően elfért néhány A4-es lapon, és az akciójelenetek zöme is csapnivalóra sikerült, Castellari bizonyos értelemben véve mégis egy igazi klasszikust hozott össze az alkotótársaival.
Azt nehéz eldönteni, hogy a film mennyire akarja komolyan venni önmagát, és hogy ez jót tesz-e ennek az alkotásnak, mindenesetre érdekes módon vegyíti egymással a fajsúlyosabb témákat és a humort. Az viszont biztos, hogy a készítők meglehetősen szemérmetlenül lopkodtak különböző filmekből, sok, addig elkészült produkciót (A piszkos tizenkettő, Kelly hősei, Az elrabolt expresszvonat, Piszkos osztag stb.) fel lehetne sorolni, amelyek – finoman fogalmazva – többé-kevésbé megihlették/megihlethették a forgatókönyv összetákolóit. Összetákolást mondok, mert bizony ennek a filmnek nem éppen a története a fő erénye.
Az első kétharmada akár egy pikareszk regény vászonra vitele is lehetne, egy amerikai katonákból álló, szedett-vedett társaság időnként eléggé valószerűtlennek ható kalandjait meséli el, akik Svájcba akarnak menekülni a háború elől. Az illusztrisnak nem igazán nevezhető csapatban mindenféle bűnöző akad, akiket éppen hadbírósági tárgyalásra akarnak szállítani. Útközben azonban német támadás éri őket, és csak néhányan menekülnek meg élve. Ennek örömére úgy döntenek, hogy irány a semleges Svájc.
Ha egyetlen kifejezéssel kellene jellemeznem ezt az alkotást, akkor azt kellene mondanom, hogy a (jellem)fordulatok filmje. Hiszen már rögtön az elején, az amerikaiakat ért támadás után változik a felállás, és a bűnözők felügyeletével megbízott tiszt, Yeager hadnagy (Bo Svenson) is úgy látja jónak, ha ő maga is a többiekkel tart Svájcba ahelyett, hogy elkísérné őket a hadbíróság elé.
A sztori nagyon nehezen akar indulni, a film nagyjából egy óra hosszáig csak arról szól, hogy főhőseink – akik egyébként inkább antihősöknek nevezhetők – hogyan evickélnek egyik megpróbáltatásból a másikba, amelyek csak időhúzásra jók. Merthogy a címadó vonat eléggé nehezen kerül a képbe, a cselekmény meglehetősen lapos.
A főszereplők mennek A-ból B-be, közben csatába keverednek, később németek fogságába esnek, de megmenekülnek a kivégzéstől, fürdőző nőkkel találkoznak, akikről kiderül, hogy nácik, megismerkednek egy dezertőr német katonával, aki egy idő után véletlenül elárulja, hogy tud angolul. Nagyjából ennyiben össze is foglalható majdnem egy óra cselekménye, ami így elég kevésnek tűnik. Tény, hogy a film aránylag pörgős, mert szinte folyamatosak az akciók, de ezek megkomponáltsága viszonylag silány, látványosnak ugyan látványosak, de sokszor valószerűtlenek.
A tényleges cselekmény akkor kezd kibontakozni, amikor a német egyenruhás hőseink véletlenül leszámolnak egy szintén német egyenruhába öltözött amerikai egységgel, amelynek az lenne a feladata, hogy ártalmatlanítsanak egy német rakétát. Hogy mennyire erőltetett a történetben ez a fordulat, vagy mennyire nem, azon lehet vitatkozni, de mivel az eddigi cselekményszövésben is voltak hajmeresztő megoldások, így ennek a helyzetnek az abszurditása sem igazán feltűnő. A következő fordulat akkor jön, amikor a francia ellenállók rátalálnak a főszereplőkre, s úgy gondolják, hogy ők azok az amerikaiak, akiknek segíteniük kell a rakéta megtalálásában.
Ami érdekes a történetben, az az, hogy az eddig jórészt csak a meneküléssel törődő csapat hirtelen harcra kész lesz, és átveszik a lemészárolt amerikaiak helyét. Persze még ezt követően is bőven akad időhúzás a filmben, újra elfogják őket a németek, ahonnan végül sikerül megszökniük. A vonaton játszódó rész kb. 15-20 perc, tehát ezt sikerült az alkotóknak valahogyan kibővíteniük egy egész estés mozifilmmé. A maga módján ez azért valahol zseniális, ezt el kell ismernünk…
A történet kihasználatlan lehetősége éppen ez az utolsó szakasz, ahol az addig csak a saját bőre megmentésén igyekvő társaság végre igazi katonaként kezd viselkedni, és mindent megtesz a hazájáért, illetve a szövetségesek sikeréért. Az előttük álló feladat hatására mintha „megkomolyodnának”, de a film adós marad a miértekkel, mint ahogyan azzal is, hogy a helyenként giccses és érzelgős elhalálozások helyett a valódi jellemábrázolásra helyezze a hangsúlyt.
Itt mutatkozik meg az, hogy az alkotók vagy nem voltak kimondottan tehetségesek, vagy nem érdekelte őket az események ilyen jellegű bemutatása, mindenesetre talán egy ilyen szórakoztató típusú B-moziba is bele lehetett volna csempészni a kicsit mélyebb tartalmat is. Ehelyett újfent kapunk néhány lövöldözős jelenetet, amelyek során megfigyelhető, hogy többször is ugyanazok a figurák halnak meg néhány másodpercen belül, vagyis ugyanazokat a pillanatokat ismétlik, ami valahol a vicces és a szánalmas között van.
A korabeli "macaroni combat" stílusú filmek egyik furcsa darabja ez, amely lényegében véve nulla sztorival és pocsék színészi játékkal is szinte klasszikussá tudott válni bizonyos rétegek körében. Én magam azért nem estem hasra tőle, vannak ennél rosszabbak, de jobbak is. Az akciójelenetek tömkelege és a viszonylag pörgős cselekményvezetés ellenére is meglehetősen unalmasnak találtam a filmet, már csak azért is, mert kb. az utolsó 20 perc kapcsolódott konkrétan a címhez, a többi csak töltelék volt, ami akár el is maradhatott volna. Nehéz eldönteni, hogy az alkotók ezt a produkciót komolyan gondolták-e, vagy paródiának készült, mindenesetre valahol a komoly és a viccesen katasztrofális határán egyensúlyoz. Könnyen feledhető film ez, hiába a kultstátusz, és megmondom őszintén, hogy senkinek sem tudnám jó szívvel ajánlani.
Franciaország, 1944. Egy elítélt katonákat szállító teherautót megtámad egy német repülőgép. A támadás során a raboknak sikerül megszökniük és a semleges Svájc felé... több»
Szereplők: Michel Constantin, Ian Bannen, Fred Williamson, Bo Svenson, Raimund Harmstorf
