Az 1986-ban bemutatott Critters, magyarul Rémecskék egy kimondottan élvezetes horror-vígjáték némi sci-fi elemmel megtűzdelve, de mindenképp egy szerethető alkotás lett. Pedig a kezdetekben még egyáltalán nem volt borítékolható, hogy sikeres lesz, hisz tulajdonképpen egy kis költségvetésű fricska volt csupán a horror műfaj felé, de az idő múlásával a nagyérdemű valahol megszerette eme űrszörnyeket, akik mindent és mindenkit fel akartak falni a Föld nevű bolygón.
Az alacsony költségvetés, ami közel két millió dollár volt, szépen vissza is jött, és kicsivel több mint 13 millió dollár bevételt hozott a forgalmazó New Line Cinema stúdiónak, ami ez idő tájt kimondottan sok kis költségvetésű filmet karolt fel, és javarészt pozitívan jött ki ezekből. Mivel a Rémecskék első felvonása kimondottan sikeres lett, a kiadó két év alatt már be is mutatta a film folytatását, majd 1992-ig még további két felvonással növelte eme széria számát. Viszont anyagilag egyik rész sem tudta megközelíteni azokat a számokat, amit az első része hozott.
Pedig eleinte a film rendezőjének és egyben forgatókönyvírójának, Stephen Hereknek még magyarázkodnia is kellett, hisz sok kritikus azt rótta fel neki, hogy csupán meg akarja lovagolni az 1984-es, Joe Dante által rendezett Szörnyecskék sikerét. Jómagam soha nem éreztem, hogy a két filmet bármiféle formában is össze kéne hasonlítani.
A Rémecskéket (főleg az első részét) én inkább a könnyedebb horrorfilmek közé sorolnám, ahol tetten érhető egy-két komikusabb jelenet, de itt még egyáltalán nem volt mérvadó a humor, mint majd inkább a folytatásainál. A film főhőse egy teljesen átlagos amerikai család, ezáltal hatalmas karakterfejlődésekre a néző egy pillanatra se számítson.
Ellentétben kapunk szerethető szereplőket, akiket az őket életre keltő színészek mindenfajta sallang nélkül tesznek szerethetővé, és mivel az űrgombolyagok pont őket szemelték ki földi étkezésük főfogásainak, kimondottan sokat izgulhatunk azon, hogy túlélők lesznek-e majd a kaland során, vagy vacsorák.
Szerencsére a film nemcsak a szereplők miatt lett kimondottan jó, hanem a technikai kivitelezéseiben is maximálisan rendben volt. A Rémecskék viselkedéseivel sok esetben képesek voltak a készítők mosolyt csalni a néző arcára, viszont mindezek mellett azért sikerült elég félelmetesre is elkészíteniük őket. Ha nem is lett egy klasszikus, de a Critters-ek azért valamilyen formában hozzátartoznak a karakteresebb szörnyek táborához, a film pedig a kedvenceim táborához.
