Mondhatnánk, hogy Markos Miklós tévéfilmje a hatalom által ellehetetlenített Puskás Tivadarnak állít emléket, csak hát ez így erőteljes túlzás lenne. Túlzás azért, mert Puskás valójában saját magának köszönhette az elszegényedését, hiszen az 1870-es évek végén, a 80-as évek elején meglehetősen jól élt, csak éppen nem tudott bánni a pénzzel. Éppen ezért úgy vélem, a szóban forgó tévéfilm inkább parabolaként értelmezhető, amely a hatalommal küzdő feltaláló témáját boncolgatja.
A filmben Puskás a telefonközpont atyjaként tűnik fel, bár ő maga szerényen próbál viselkedni. A valóságban a telefonközpont működési elvére már az 1850-es években rájött egy franca mérnök, s tudomásom szerint maga Puskás sem állította soha magáról, hogy az ő "gyermeke" lenne ez a találmány. Ebben a televíziós alkotásban a főhős – talán bátran kimondhatjuk – egyfajta tudóstípus megszemélyesítőjeként szerepel, akit a hazája nem fogad el, miközben Nyugaton ünneplik őt (ráadásul Puskás itt kimondottan a hazájához ragaszkodó, Magyarország fejlődését szolgálni akaró figuraként tűnik fel, holott a valóságban viszonylag ügyes üzletemberként inkább külföldön tevékenykedett).
S ez a helyzet arra is módot ad az alkotóknak, hogy az "úri Magyarországot", a "régi világot" bírálhassák. Olyan torzképet rajzolnak itt meg a dualizmus világáról, amelyben van igazságtartalom (hiszen a dzsentrivilágban is tovább élt a nemesi mentalitás, és sokak számára a kártyázás, a biliárdozás, a nőzés volt a legfőbb tevékenység, és a panamázás is teljesen megszokott volt), de az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a Monarchia – és benne Magyarország – addig sosem látott infrastrukturális-gazdasági fejlődésen ment keresztül.
Ebben a tévéfilmben a politikai és a gazdasági élet irányítói csak szavakban támogatják Puskás ötleteit, amikor azonban tettekkel kellene bizonyítaniuk, mindannyian kihátrálnak az ügy mögül, és a Puskás testvéreket bürokratikus labirintusba vezetik bele, sem pénzt, sem engedélyezést nem biztosítva a számára. A film egyik kulcsmondata Kacziány újságíró szájából hangzik el: Magyarország "a korlátlan lehetetlenségek hazája", s ez is jelezheti az alkotók apologetikus szándékát, amellyel az "úri Magyarországot" próbálták sötét színekben feltüntetni. Az sem teljesen kizárható, hogy a szocializmusnak az egyént gúzsba kötő, a gondolkodó embereket ellehetetleníteni igyekvő jellegét is bírálni akarták ezzel, áthallások révén a saját korukra vonatkoztatni a száz évvel korábbi időszakot illető kritikájukat.
Ha végigtekintünk Puskás Tivadar valódi életútján, akkor látjuk, hogy éppen az 1880-as években jelentős szerep jutott neki a Monarchiában, illetve Budapesten a telefonhálózat kiépítésében, 1892-ben pedig szabadalmaztathatta a telefon hírmondót, éppen ezért is gondolom úgy, hogy ezt a filmet példázatként kell értelmeznünk, nem pedig Puskás tényleges életútjának ábrázolásaként. Összességében persze érdekes erkölcsi kérdéseket boncolgat a film, már csak ezért is érdemes lehet megnézni. Nem mellesleg azért is, mert nagyon sok mellékszerepben is jobbnál jobb színészeket láthatunk.
NA Uraim, beszéljenek! (1974)
A tévéfilmben Puskás Tivadar életének néhány évét követhetjük nyomon.
Szereplők: Körmendi János, Sinkó László, Sztankay István, Bánffy György, Medgyesi Mária
