Jack Finney (1911–1995), amerikai sci-fi- és thrilleríró 1955-ben készítette el A Testrablók támadása című novelláját, ami annyira erős lett, hogy egy évvel később, 1956-ban már filmre is adaptálták. Az 1956-os változat a mai napig az egyik legütősebb darabja azon sci-fi thriller filmeknek, amikben a félelemkeltést nem egy adott földönkívüli lény megjelenése okozza, hanem inkább az ebből táplálkozó paranoia, hogy ki ember még, és ki lehet tökéletes másolata az idegen létformának. Az emberek szerencséje a szerencsétlenségben, hogy a másolatok teljesen érzelemmentesek, így talán lehet még némi kis esélye az emberiségnek, hogy megállítsák az idegen offenzívát. 1978-ban Philip Kaufman rendező fogta az 1956-os klasszikust, kissé leporolta, és elkészítette minden idők egyik legjobb filmes újragondolását.
Nem szeretném nagyon összehasonlítani a két filmet, hisz mondhatni mindkét változat egy igazi klasszikus a maga nemében (bár talán a két film közül az én szívemhez az 1978-as változat közelebb áll). Páratlan egy filmhez van szerencsénk, hisz a történet már az 1956-os változatban is kimagasló volt, de itt talán még egy kicsivel többet is kapunk történetszintileg, mint az eredetinél. Az a fajta, egyre fokozódó feszültségnövelés, ami végig megtalálható a történetében, példaértékű lehetne minden thrillernél és horrorfilmnél.
A film kiválóan dolgozik a paranoia adta feszültségkeltéssel. Talán csak egy-két jelenet erejéig engedi a nézőt fellélegezni a félelemkeltés alól, de azt is csak azért, hogy pár perc múlva újult erővel szabadítsa rá azt a félelmetes és nyomasztó hangulatot, ami végig jelen van. Ehhez pedig olyan zseniális színészek asszisztálnak, mint Donald Sutherland, Brooke Adams, Jeff Goldblum vagy Veronica Cartwright, de tulajdonképpen a sort lehetne tovább is folytatni, hisz itt tényleg minden színész a legjavát hozza.
Vizuális megoldásaiban nem beszélhetünk formabontó filmről, hisz azon technikai megoldások, amik benne találhatók, egész jók, de sokkal inkább képesek a hangulatával együtt létezni és lélegezni, így viszont sokkal erőteljesebb hatást értek el. Amit még szintén kiemelnék, az Denny Zeitlin zeneszerző munkája. Elképesztően jól működnek a zenei betétei a film alatt, ahogy fokozódik a feszültség és az egyre nagyobb paranoia a szereplők közt, úgy lesznek a zenei aláfestések is egyre sötétebbek és komorabbak. A befejezés pedig maga a megtestesült rémálom.
Egy hatalmas klasszikus az 1978-as Testrablók támadása. Akik kedvelik az okos földönkívülis-inváziós filmeket, azoknak nyugodt szívvel merem ajánlani.
67 Testrablók támadása (1978)
A Testrablók támadása című sci-fiben Matthew Bennell meglepetéssel észleli, hogy barátai furcsán kezdenek el viselkedni. Kiderül, hogy a korábbi meteorbecsapódás következtében... több»
Szereplők: Donald Sutherland, Jeff Goldblum, Robert Duvall, Leonard Nimoy, Michael Chapman
