A franciaországi Dreyfus-ügy nem az egyedüli esete volt a "boldog békeidők" korszakában egy zsidó ember elleni diszkriminációnak és hamis bebörtönzésének. A cári Oroszországban az első világháború küszöbén egy Menahem Mendel Beilis nevű szegény ezermestert ítéltek el hamisan rituális gyermekgyilkosság vádjával, aki ellen aztán nem találtak terhelő bizonyítékot, de az állam (és a cár) megszégyenülését elkerülve évekig kínzásoknak tették ki Beilist, hogy vallja be az általa el nem követett bűnt. A maga korában ez az ügy is nemzetközi botrányt kavart, azonban mára a Dreyfus-ügy mellett jórészt feledésbe merült. Az eset képezte Bernard Malamud 1966-os kiadású regényének alapját, amit részben fikciós elemekkel töltött fel, és a szereplők nevét is megváltoztatta. Az ezermester ennek a regénynek a (szinte) pontos mozgóképes változata.
A film története tulajdonképpen egy karakter, az Alan Bates által játszott ezermester mindennapi, de inkább a börtönben eltöltött éveinek megpróbáltatásairól szól. Az ezermester egy hétköznapi embernek vallja magát, aki izraelita szülőktől származik, de nem gyakorolja zsidó vallását (és semmilyen mást), és politikailag is semleges. Csupán élni és dolgozni szeretne mindentől függetlenül. Sok balszerencsés szituációt követően mégis úgy alakul, hogy akaratlanul mind a vallások, mind a politikai eszmék kereszttüzébe kerül, de eközben mégis önmaga tud maradni, és nem adja fel elveit. Tulajdonképpen ez egy "egyszemélyes-show", amelyet Alan Bates megrendítően remek alakítása tesz igazán emlékezetessé.
Bates ragyogóan alakította a testi és lelki kínoktól szenvedő embert, valamint nagyon érzékletesen ábrázolta az egyszerű, de nagyon jóravaló hétköznapi embert is. Kétségtelen, hogy az ő színészi játéka a legnagyobb erénye a filmnek, aki miatt végig fennmarad a néző figyelme. De pár mellékszerepben feltűnő fantasztikus színészt is láthatunk, mint a nagyon humánus vizsgálóbírót alakító Dirk Bogarde, a részeges iparmágnást játszó Hugh Griffith vagy a szadista, antiszemita bírót alakító Ian Holm.
Kicsit meglepő, hogy ez a film miért olyan ismeretlen a hazai filmrajongók körében, ugyanis ez volt az első amerikai–angol szuperprodukció, amelyet teljes egészében Magyarországon forgattak, és magyar szakemberek is részt vettek a film elkészítésében. Nyilván előbb azt a kérdést kellene feltenni, hogy vajon miért nem szinkronizálták ezt a nagyszerű filmet a leforgatása óta? A cári Oroszországban játszódó történet politikai tartalma miatt még csak-csak érthető, hogy annak idején miért nem ismerhette meg ezt a filmet a magyar közönség. De a rendszerváltás óta is nagyon sok remek klasszikus filmet szinkronizáltak, nem értem, ez a film hogy maradhatott ki. Ráadásul Alan Bates jelölése révén az 1969. évi Oscar-gálán is reprezentálva volt.
A filmet többek között az óbudai Fő téren, a Budai Várban, a Hősök terén és (valószínűleg) a szentendrei skanzenben forgatták. Alan Bates alakítása mellett az ismerős budapesti helyszínek miatt is mindenképp megér egy megtekintést ez az alkotás, amelyhez magyar feliratot is készítettem.
