Valamikor régen, fiatalkoromban volt utoljára szerencsém ehhez a filmhez, amikor kis hazánkat szinte elárasztotta a narrátoros kalózkazetták tengere. Még a magyarosított címére is emlékszem valamennyire, valami olyasmi volt, hogy "A pizsamapartis mészárlás" (Hát lehet e címen komolyan venni egy horrorfilmet?Tizen egypár évesen még csak-csak, és a 90-es évek elején is, na de napjainkban már nem hinném). Tehát ismételten egy kis nosztalgiázásra vágytam, és mivel szinte már semmire nem emlékeztem eme felejthetetlen alkotásból, gondoltam, épp itt az ideje, hogy újra megtekintsem.
A horror műfaján belül a The Slumber Party Massacre egy slasher. Annyira nincs is min meglepődni, hisz a 80-as években szinte minden negyedik horrorfilm slasher volt, azon viszont igencsak érdemes egy pillanatra elidőzni, hogy mind a rendezője (Amy Holden Jones), mind a forgatókönyvírója (Rita Mae Brown) nő volt. Ez abból a szempontból érdekes csak, hogy nagyon kevés horrorfilmet ismerek, amit teljes mértékben nők készítettek, és mivel a legtöbb szereplője is nő volt, talán egy kicsit a feminizmus is tetten érhető e filmnél (és akkor még a történetről nem is beszéltünk). Olyan szerepeket is nők játszottak el (például a film elején látható villanyszerelő hölgyike, de még lehetne sorolni), amit más filmeknél egyértelműen férfi szereplők alakítottak volna. Persze azért ez még nem befolyásolja egyáltalán a minőségét vagy a megítélését, csupán ad neki egy kis extra ízesítést. Merthogy jelen filmünk egy nagyon is tipikus B-kategóriás horror lenne, ami viszont képes magával ragadni a nézőjét.
A film története említést sem érdemel, hisz a faék hozzá képest egy bonyolult geometriai alakzat lenne. Végtelenül egyszerű, és ha jól emlékszem, csupán a végén a gyilkos motivációja az első olyan dolog, ami egy kis meglepetéssel szolgált (bár ehhez azért hozzáteszem, hogy annyira nem volt erre szükség, ezáltal inkább volt kínos a gyilkos motivációja, mint értelmezhető). Ha már viszont kitértem a gyilkosunkra, meg kell említenem, hogy számomra teljesen súlytalan volt, és hát a kedvenc gyilkolóeszköze is megérne egy misét... Sajnos viszont a további karakterek sem lettek valami túlzottan erősen megírva, tipikusan horrorfilmes töltelékkarakter volt mind. Ez csak abból a szempontból volt értékelhető, hogy tulajdonképpen a film kétharmadáig nem is sejtettem, hogy melyik szereplő lesz majd az, aki felveszi a végső harcot a gyilkossal. Mivel a legtöbb karaktert kezdő színészek és színésznők alakították, és hát tulajdonképpen egyik színész sem futott be különösebb pályafutást az idő múlásával, nagyon ne is keressünk felejthetetlen színészi alakításokat!
Mivel egy roppant alacsony költségvetésű filmről beszélünk, ahol a kreativitás nyomokban azért fellelhető, a brutalitása, illetve a vérmennyiség szempontjából bőven befér az átlagos horrorfilmek skálájába. Kár, hogy a félelemkeltés szempontjából is átlagosnak mondható. Mivel a film játékideje mindössze 77 perc, azt gondolhatnánk, hogy elég feszes tempót diktálnak majd benne, de ez sem nagyon igaz, hisz inkább mondanám ráérősnek az iramát, mint sodrónak. Rengeteg abszurd jelenet található benne, és be kell, hogy valljam, számomra ezen jelenetek sokasága emeli ki a legtöbb B-kategóriás slasher tömkelegéből ezt a filmet.
Egy 18 éves lány szülei elutaznak otthonról, így elhatározza, hogy lánybulit tart otthon. A bulira azonban egy elmebeteg is megérkezik és hamarosan egyre több halott a házban... több»
Szereplők: Amy Aquino, David Millbern, Michelle Michaels, Robin Stille, Michael Villella
