Patty Jenkins Wonder Woman-filmje csodaszámba ment 2017-ben, hiszen átütő sikerével nemcsak felrobbantotta a mozikat több 822 millió dolláros bevételt generálva, valamint az egekbe röpítette Patty Jenkins és Gal Gadot hírnevét, hanem felrázta a tunyulásból a DCEU-filmeket, és megmutatta, hogy egy szuperhős mozi is tud értéket teremteni, és női hőssel is lehet érvényesülni. A themüszkirai hercegnő jött, látott és tarolt 2017-ben, így nem meglepő, hogy a Warnertől gyakorlatilag szabad kezet kapott Patty Jenkins és a húzónévvé vált Gal Gadot zöld utat kaptak a következő felvonás elkészítéséhez.
Az I. világháború és Árész legyőzése után a Wonder Woman 1984 a 80-as évek Amerikájába röpít, ahol Diána az emberek közé beolvadva igyekszik fenntartani a jó és a rossz közötti egyensúlyt. A legszembetűnőbb újítás, mely a nyitójelenetekből kiderül, az, hogy jóval könnyedebb és fesztelenebb stílusban indít, mint az előd után vártuk. A plázabeli rablók lekapcsolása már-már vígjátékokat idézően humoros, egyértelmű tisztelgés Richard Donner ikonikus Superman-filmjei előtt.
Ahogyan peregnek tovább a jelenetkockák, kirajzolódik, hogy a film szívesen építkezik a képregényes alapokra, és a nyitányt követő jelenetsorok akár egy romantikus film intrójaként is megállnák a helyüket: Diána magányosan végzi civil munkáját a Smithsonian Intézetben, közben szemmel láthatóan még mindig a 70 évvel korábban meghalt Steve Trevor miatt gyötrődik. A 80-as évek retró csillogása mögött nem ő az egyetlen magányos lélek Washingtonban: akad egy kedves, de visszahúzódó és félénk kolléganője, akit az emberek rendszeresen megvetnek és lekezelnek. Diána együttérez vele, és barátságot köt a kitaszított, mégis szerethető nővel, aki Barbara Minerva néven mutatkozik be. A többi pedig már történelem a képregény-sorozat ismerői számára.
De a cselekmény ennél természetesen jóval komplikáltabb, ugyanis felbukkan egy titokzatos, isteni eredetű ereklye, melynek köszönhetően a történet további menete rendkívül érzelmessé és meghatóvá válik, ugyanis Diána leghőbb vágya teljesül, és rég elhunyt szerelme, Steve visszatér az élők közé, ugyanakkor a kapzsi olajmágnás, Max Lord kezében megsemmisítő csapás lehet az emberiségre nézve, Barbara pedig enged a sötét oldal csábításának, és a rosszak útjára lép.
A film minden tekintetben emelni tudott a zseniális első rész által felállított mércén, és ha akció tekintetében nem is szárnyalja azt túl, minden ízében újat tudott mutatni. A kulcs ezúttal a karakterábrázolásban és az erős emocionális töltetben rejlik. Diánát korábban eszményi, legyőzhetetlen hősnőként ábrázolták, most azonban megmutatják az emberibb oldalát is, és ugyanolyan gyakran láthatjuk egyszerű, szerelmes nőként, mint Wonder Womanként. A Steve Trevorral közös jeleneteik annyira meghittek, bensőségesek, érzelmesek és végtelenül romantikusak, hogy egy egész csokorra való hollywoodi romantikus dráma együttvéve sem tartalmaz ennyi érzelmet.
És a film imidzsét, valamint a karakter eredettörténetét is nagyszerűen bővítik olyan emlékezetes és szép jelenetekkel, mint a láthatatlan repülő, vagy az a jelenet, melyben Diana önmagától képes lesz repülni. Az, hogy a történet ilyen erős drámaiság tekintetében, annak tudható be, amivel előszeretettel azonosítják ezt a produkciót: bizonyítja, hogy milyen jót tud tenni a szuperhős filmeknek egy hozzáértő női rendező nézőpontja.
De akció terén sincs szégyenkeznivalója, hiszen a látványos és pörgős harci jelenetek tétje is elképesztő mértékben megnőtt, mert a rejtélyes Átverés Ura amennyit ad, legalább annyit el is vesz: Steve minél több időt tölt az élők között, Diána annál többet veszít az erejéből, jelenetről jelenetre sebezhetőbbé válik. A végső összecsapás előtt letaglózóan súlyos döntést kell hoznia, hogy szembeszállhasson az egész világot káoszba és anarchiába döntő Max Lorddal, valamint az erőtől megrészegült, és Gepárddá váló Barbarával.
Bár Kristen Wiig gyenge láncszemnek tűnt a stáblistán, a színésznő megmutatta, hogyan is kell jelentéktelen vígjáték szerepek után stílusosan kemény és könyörtelen amazonná, Diána ősellenségévé, azaz Gepárddá alakulni a vásznon. Hátborzongató beleéléssel hozza a kiközösített és megtört Barbarát, aki gyermekien rajong az erős és szép Dianáért, valamint a hatalomittas csúcsragadozót is, aki testi-lelki átalakulás után kész egykori barátnője ellen fordulni.
Kettejük összecsapása nemcsak látványra nagyszerű, hanem több értelmezés is társítható hozzá, párhuzamba vonható általuk a jó és a rossz, az emberi elme és személyiség szélsőséges tisztasága és józansága a szélsőséges torzulással. De két egykori barát küzdelme is ez, melyben ugyan mindent bevetnek egymás ellen, Diána nyomokban még mindig látja az egykori Barbarát Gepárdban, és felmerül, hogy talán Barbara is meglátja egykori példaképét Diánában.
A végső üzenet is különlegesnek számít szuperhős berkeken belül, ugyanis nem a nyers erő, hanem az empátia, a szeretet és az emberség az, ami győzelmet arat a gonosz felett. Ez talán sablonosan hangzik, de a film egyik fő jellegzetessége, hogy minden témát, amihez nyúl, előtte soha nem látott stílusban, egyedülálló intelligenciával, bájjal és eleganciával kezel, így garantált, hogy semelyik elemével nem találkoztunk még hasonló formában feldolgozva.
A színészi játékok ezúttal is zseniálisak, Gal Gadot egyszerűen erre a szerepre született, Chris Pine-nal közösen fantasztikusan erős párost alkotnak. Kézzel tapintható közöttük az összhang és a kémia, mintha olvasnának egymás gondolataiban a vásznon. Talán egyedül Pedro Pascal az, akinek nem sikerült emlékezeteset alakítania, és nem tudott karakteres gonosz karaktert megformálni. Bár sejthető, hogy nem is tipikus antagonistának szánták, hanem Gepárdhoz hasonlóan őt is esendő, a saját kapzsisága és megfelelési kényszere feletti kontrollt elvesztő, mégis szánalomra méltó emberként akarták ábrázolni. Az irány jó is volt, de mégis elcsúszott az indokolatlan és a játékidő közepére zavaróvá váló ripacskodás miatt, ami a színész számlájára írható.
E monumentális alkotás a 2,5 órás játékidejének minden percében zsigeri élményt nyújt, újfajta nézőpontot teremt, Diána karaktere pedig hatalmasat nő erkölcsileg, noha már az első részben is jobbára tökéletes volt. A pontot pedig Hans Zimmer mesteri, mindig pontosan a hangulatot megragadó zenéje teszi fel az i-re.
A végszó szép lezárást ad az amazonhercegnő történetének, ugyanakkor fontos kérdéseket hagy nyitva – melyek közül a legégetőbb Gepárd sorsa –, melyek nagyszerű alapot szolgáltatnak a máris bejelentett 3. résznek. Amire nyilvánvalóan még éveket kell várnunk, de ilyen eszköztárral és ilyen erős karakterekkel már most borítékolható, hogy Patty Jenkis harmadszor is beveszi a mozikat Gal Gadottal az oldalán.
58 Wonder Woman 1984 (2020)
A hidegháború feszültségtől terhes, az atomháború rémképével átitatott korszakában Európa hősökre vár. Wonder Womanben (Gal Gadot) is felébred a tenniakarás, elszántan... több»
