Először is leszögezném, a Yorkshire-i gyilkos történetét már legalább 30 éve ismerem. Könyvet is olvastam róla, úgyhogy mikor a Netflixen megláttam a négyepizódos minisorozatot, azonnal nekikezdtem végignézni. Csalódás pedig abszolúte nem ért.
Tökéletes kezdés, hiszen komor, hátborzongató képsorokkal indul a film, és az első áldozat mára már felnőtt fia meséli el, mi történt az édesanyja utolsó napján. Korhű, eredeti felvételek vegyesen a mai, tökéletesen kivitelezett, éles snittekkel vegyítve. Sokan, sokféle szemszögből közelítették már meg a Yorkshire-i Hasfelmetsző történetét, ezért én inkább azt fejtegetném, hogy miért tartott olyan sokáig az elkapása, ami aztán egy véletlenszerű dolog volt.
A hetvenes évek Angliája nagyon rossz helyzetbe került. Sorra zártak be az óriási gyárak az olcsó, ázsiai munkaerővel megtermelt áruk miatt. Az exportcikkek forgalma nagyon visszaesett. Nőtt az infláció, emelkedett a nyersanyagok ára, így az élelmiszereké is. Haldoklott a könnyűipar, stagnált a nehézipar, és az emberek sorra kerültek országszerte nehéz helyzetbe. Egy ilyen feszült és bizonytalan időszakban kezdett el gyilkolni "hősünk".
Szerencséje volt-e? Igen, minden bizonnyal. A szinte viktoriánus korabeli módszerekkel dolgozó rendőrség, akik vaskalaposak és kissé lassúk voltak minden szempontból, mindig két lépéssel le voltak maradva Sutcliffe-től. Aki, valljuk be, nem volt maga sem egy géniusz. A nárcisztikus és kissé pszichopata hajlamú férfi sokszor csak a szerencsének köszönhette, hogy nem bukott le idő előtt. Mielőtt elfogták és letartóztatták, kilenc alkalommal hallgatták ki, és saját állítása szerint egyszer a ház előtt állva éppen beismerő vallomást akart tenni, mikor a járőröket elhívták, akik kocsiba pattantak és elhajtottak. Talán ő maga lepődött meg a legjobban a dolgok ilyetén alakulásán.
Talán azzal tudta a legtovább húzni az időt, hogy csendes, visszahúzódó, másokkal nem foglalkozó életet élt, megházasodott, és a feleségével is tisztelettudón bánt. Jellegtelen, kis szürke ember benyomását keltette. Munkahelyén tökéletesen beleolvadt a közösségbe, igaz, mikor egyszer ott hallgatták ki, poénosan, ahogy az egyik munkatársa vallotta, elnevezték The Rippernek.
Bár néha azért kilógott az a bizonyos lóláb. A sógora, Robin Holland, aki sokat járt szórakozni Peterrel, később elárulta egy interjúban, hogy Sutcliffe sokat hencegett neki arról, hogyan használta ki a prostituáltakat. Sőt, egy régebbi munkatársa, akivel még a temetőben dolgozott együtt, bizonyos Gary elmondta, hogy szinte borzongott egy idő után tőle, hiszen úgymond "játszott" a halottakkal, és sokszor ellopta az elhunytak értékeit.
1969-től 1975-ig öt alkalommal indított ilyen-olyan támadást nők sérelmére, akik szinte a csodával határos módon túlélték, és Sutcliffe egyszer sem került a rendőrség látókörébe, pedig az egyik áldozata, Tracy Brown, aki a bűntett idején mindössze 14 éves volt, tökéletes személyleírást adott róla. "Na hiszen" – mondta a rendőrség, és nem is vették komolyan. "Bolondokat beszél az a kis fruska."
Van itt még egy érdekesség. A párnak nem lehetett gyermeke, és mikor ez kiderült, orvosilag is alátámasztva, ettől az évtől datáljuk a gyilkosságokat. Peter, mint az apja, szadista hajlamokkal is rendelkezett, és erőteljes birtoklási vágyat érzett áldozatai iránt, mint ez többször ki is derült az elkövetett bűncselekmények során.
A rendőrség impotenciájára utal az is, mikor simán bedőltek a leveleknek és a hamis magnószalagnak. Mint egy bugyuta vígjátékban. Ha szerencsésebbek a körülmények, és az angolokat az égiek több ésszel és kreativitással áldják meg, az is segíthetett volna rajtuk, hogy a sógorának azt mondta egyszer egy pubban sörözve, ha egyszer majd megöl egy ilyen "lotyót", azt ő közszemlére fogja tenni. Mit ad Isten, szinte mindegyik áldozatát úgy helyezte el, hogy feltűnő és jól látható helyen legyen. A sógor pedig? Á, az nem létezik, Peterből biztosan csak a sör beszélt.
Több áldozatát megtaposta, ami megmutatja fojtott szadizmusát is, amit később bevallott, hogy néha a feleségének szánta. Olyankor rá gondolt. Eközben a híres angol zsaruk belefulladtak a papírjaikba, rengeteg hamis nyom után futkostak, George Oldfield pedig még a vaskalaposság magasiskoláját bemutatva sem engedett semmi ésszerű dolognak. Gondolok itt a tájszólásra, amit a szalagon hallott a nyomozás vezetője.
Öt év ámokfutás, tizenhárom brutálisan megölt, és ezenkívül jó pár megtámadott áldozat. Még 2007-ben is vizsgáltak olyan eseteket, amiket lehet, hogy Sutcliffe követett el prostituáltak ellen a hetvenes években. De ezekért már nem vonták volna felelősségre a Yorkshire-i rémet. Három év börtön után elmegyógyintézetbe zárták, ahol közel harminc évet töltött el. A börtönévek alatt és az elmegyógyintézetben is többször az életére törtek. Híres volt, ha valaki megölte volna, biztos hírnevet szerzett volna magának.
Felesége elvált tőle, majd félig-meddig titokban újra férjhez ment a fodrászához. Haláláig látogatta Sutcliffe-et, aki több komoly betegségben szenvedve 2020. november 11-én meghalt. Paranoid skizofrén volt, ami gyermekkorában a verésektől és megaláztatásoktól is megerősödhetett. Nemcsak az áldozatok családjai sínylették meg az öt évig tartó őrületet, több rendőr szerelt le idegösszeroppanással, hunyt el fiatalon, maga Oldfield is megroppant egészséggel ment nyugdíjba, és nemsokára el is hunyt.
Egyvalami viszont biztos. Peter Sutcliffe neve örökké fennmarad az utókor számára, igaz, nem pozitív felhanggal, de mégis. Mementóként és figyelmeztetésként nekünk, embereknek. Vigyázzunk egymásra, és tartsuk szemünket a "pályán"!
83 Hasfelmetsző (2020)
Minden férfi gyanúsított volt, és egy nő sem érezhette magát biztonságban abban az öt évben, amikor a Yorkshire-i hasfelmetsző garázdálkodott Angliában. 13 nő vesztette... több»
Szereplők: Alan Whitehouse, Keith Hellawell, Andrew Laptew, Christa Ackroyd, Chris Gregg
