Katalán rendező, Jorge Grau, olasz és amerikai színészek, igazi eurohorror véres, de mégis emberi tálalásban. Az 1968-as George A. Romero film után az emberek megőrültek a zombikért és az ezzel járó vagy velejáró misztikumért. A hetvenes évek embertípusa a sokat olvasó és mindent tudni akaró prototípus volt, hatalmas, mindent elsöprő tudásvággyal, a földöntúli dolgokkal erősen foglalkozó és ezekre szomjazó egyedek. No onnan jutottunk el ide, a nyálunkat csorgató, idióta, telefon és más médiafüggő, modern zombikká. Sorry...
Ne felejtsük el, csak a könyvekből meríthettek még ebben az időben némi tudást, felüdülést és kikapcsolódást pedig a televízió és a mozi adhatott. És adott is rendesen. Miről is szól nagy vonalakban mezőgazdasági remekművünk?
George (Ray Lovelock) pihenni szeretne, és egy vidéki utat tervezett be a hétvégére. De egy hűvös, kietlen táj benzinkútjánál tovább nem jut, hiszen egy nő, Edna (Cristina Galbo) beletolat a motorjába. George megkéri Ednát, hogy vigye el, de Edna új ötlettel áll elő. Menjenek el a testvéréhez és fotós férjéhez, onnan elviheti a kocsit, így senkinek nincs elrontva a hétvégéje. George rábólint, de persze egy horrorfilmben nehogy már minden rendben legyen. Az úthoz közel egy hatalmas kaszálón egy új rovarirtót tesztelnek, amitől a rovarok egymást gyilkolják. De egyértelmű, hogy a szer a halottakra is hat, és minő érdekes, megjelenik az első sétáló hulla, aki nemrégen fulladt bele a tóba. Na igen...
Ezek után aztán a szubzsánernek megfelelően lesz itt minden, ami szem-szájnak ingere. Bezombult gazdák, rendőrök, temetőben sétáló zombik és más finom nyalánkságok. Az operatőr, Francisco Sempere tökéletesen megfogta a hangulatot, a borongós táj, a lepukkant épületek, az ódon templom, a kissé elhanyagolt temető, mind-mind tökéletesen passzol a film hangulatához. Itt is a "slow walk", ami jellemző élőhalottainkra, de azért szemgolyó evés, mell letépés és más gore jelenetek is bőven megtalálhatók a filmben. Ami még külön tetszett, az a zombik kinézete, ahogyan a stáb tagjai hosszú időn keresztül tanulmányozták a holttestek arckifejezéseit, így próbálták megalkotni a tökéletes zombikat.
A zene is passzol, amit Giuliano Sorgini nagyon jól eltalált, és azért tudjuk, mindig fontos eleme a filmeknek a zenével együtt kerek történet. Jó, oké, nem túl erős a forgatókönyv, és remélem, ezen nem sértődik meg Sandro Continenza és Marcello Coscia, gondolom, sejtették ők is, ezzel nem esélyesek az Oscar szoborra. Az eurohorror egyik korai remekműve teljesen más szemszögből mutatja a zombikat, mint mondjuk Romero, Bava vagy Fulci durván véres filmjei. "Emberközeli" szörnyek, akik bár mindig éhesek, igazán nem tudunk rájuk haragudni.
Mondjuk, az igazsághoz hozzátartozik, ha éppen egy mezőn irtják a rovarokat, és pár percre rá egy nagyon lassan dülöngélő emberkét látok, hát én azért a biztonság kedvéért egy lapáttal fejbe vágom, mit lehet tudni? Ja, hogyha magához tér, és nyöszörögve elindul felém? Lassan, komótosan kinyitom a csomagtartót, rágyújtok egy szivarra, mélyet szippantok és kiveszem a rövid nyelű csákányomat, ami még soha nem hagyott cserben.
61 Az agrár zombik támadása (1974)
Az agrár zombik támadása című horrorban Edna drogfüggő testvére, míg George hétvégi háza meglátogatására készül. A férfi és a nő egy benzinkúton találkozik egymással,... több»
Szereplők: Arthur Kennedy, Cristina Galbó, Ray Lovelock, Aldo Massasso, Giorgio Trestini
A csákány zseniális! Tényleg csodákra képes!!!