Az ikonikussá vált sorok Presser Gábortól kellene, hogy ismerősek legyenek, és úgy érzem, ehhez a filmhez tökéletesen illik!
Jaco Van Dormael ha csak ezzel az egyetlen filmmel ajándékozott volna meg minket, már akkor is „örök” hálával adózunk munkássága előtt, ám a nagyszerű író és rendező bőven alkotott még igen erősen elgondolkoztató műveket. Továbbá mennyire jó érzés azt is megtapasztalni, hogy nem csak amerikai film lehet fergeteges… A Mr. Nobody pedig egy olyan alkotás, ami bőven feladja a leckét minden intelligens és válaszokat kereső ember számára! Aki pedig nem keres válaszokat, az már vagy megtalálta mindet, vagy teljesen elveszett az útvesztőben, ahol a felejtés angyalai többször is megérintették gonoszul…
Számomra ez a film egy elképesztően értékes és nélkülözhetetlen tanítás az elfogadásról, a megértésről, de megvilágosodáshoz vezető katartikus létélmények tágabb értelmezését is kiprovokálja.
Ki kell emelnem Jared Leto nagyszerű alakítását (akárcsak filmbéli partnereiét), aki(k) rendkívül jól tükrözik a kétségbeesett útkeresőt, az emberi lét alapvető lelki és szellemi értékeit kutató átlagembert. A magyar cím talán szemléletesebb mint az eredeti, mert a filmben egyetlen ember több lehetséges sorsát követhetjük nyomon, és az izgalmas fordulatok a képernyő elé szegeznek. Engem legalábbis igen, és átéltem a főhős meghasonlását és belső vívódását, mint ahogyan a halála előtti riportban elhangzó rendkívül mély tanítások – a közel Nietzsche filozófiai mélységeiben pedzegetett igazságkeresés alapvető szükségét. Nálam ez legalább annyira mély volt, mint Tarkovszkij erősen művészi sci-fi alkotása, a Solaris.
Vajon tényleg felesleges volna az emberiség számára megtalálni már végre azt az utat, ami kollektíven kivezet minket ebből a teljes összeomlás előtti állapotból?! Milyen szomorú, hogy az emberek túlnyomó többsége még a lelket sem képes feltételezni, csak a matériában leledzik, így nem csoda, ha az „egyszer élünk” elvén megnyilvánuló humanoidok egymást irtják halomra, most, jelen időben is!
A filmben az emberek kollektív sorsa és a koherens egymásra utaltságunk nincs ugyan előtérben, de így is nagyon fontos és releváns dolgokat firtat, az emberi választás lehetőségének mérhetetlen fontosságát! Ellenben a film végén az igen idős Mr. Senki egyetlen választásához sem ragaszkodik, egyetlen leélt életét sem emeli bármelyik fölé. A cél helyett az út a fontos, akárcsak a misztikusabb „keleti” tanok többségében! A választás sajnos mindig egy ítélet, és nem valaki vagy valami felett, hanem ab ovo! A film elején a még kisgyermek főhősünk szülei elválnak, de ő nem akar egyik szülője nélkül sem élni! Azt gondolom, ez a rész már önmagában pusztítóan fájdalmas, és ha csak abba gondolok bele, hány kisgyereknek kellett és kell ugyanezt megélni – az pokol! A szülők abnormális acsarkodásának a gyerekek mindig az áldozataivá válnak, és legsérülékenyebb éveikben örök sebeket kapnak! Fölösleges azt boncolgatni, ki a hibás, mert mindenki, aki a gyerekeit rákényszeríti egy ilyen választásra, az tisztességtelen, itt nincs mellébeszélés! (Általános esetekről beszélek, nem gyilkos és elmebeteg szülő ellen hozott jogos távoltartásról!)
Muszáj megemlíteni, hogy vagy a sminkesek voltak zsenik, vagy a CGI, de rendkívül igényes munka volt az öreg Senki úr megformálása, aki egy igen különleges jövőképet fest elénk, mégpedig azt – ahol az emberek már halhatatlanok! Az utolsó ember, aki meg fog halni, az Senki Úr. Legalábbis az elmélet szerint, mert a filmben aztán igen sok más hasonló filmet is bele fogunk látni, mint például a "Benjamin Button különös életét", de szándékosan nem lövöm jobban agyon a „poént”. Eszünkbe juthat némely jelenetekről és dologról sok egyéb film is, de én azt hiszem, ez egy olyan zseniális nagyjátékfilm, ami bőven több mint egy próbálkozás!
A fiatal tinédzser színészek is csodálatosan játszottak, és az az ártatlan és gyönyörű tiszta szerelem, amit ők juttattak eszembe, a szívembe markolt… Nem lehet eléggé hangsúlyozni a gyermekkori szerelem tisztaságát és édes naivságát! Felnőtt korunkra az ilyen fokú és minőségi szerelemről végképp le kell, hogy mondjunk, mert tele vagyunk már félelmekkel és sebekkel, a bizalom megtört, sok esetben irreverzibilis lelki károk jellemzik benső lényünket! Aki nem képes elfogadni, még annak is van lelke, és lehet következetesen tagadni, úgy is mindenki rá fog jönni erre, ha máskor nem, a fizikai test végessége okán. Természetesen eszméletlenül tetszik ez a „halhatatlanság” szemlélet, bár én nem ragaszkodnék egy konkrét hús-vér testhez, hanem egy olyan testhez, ami ugyan anyagi, de mégis szubtilis és tökéletes! Igen, ahogy „Isten” – azok szerint, akik hisznek benne. Ezt a kérdést nyitva hagyom, és engedek olvasni a sorok közt…
86 Senki úr életei (2009)
dráma | fantasy | romantikus | sci-fi
Döntéseink még a távoli jövőben is kihathatnak életünkre. Nemo Nobody mindezt saját magán tapasztalja meg. Életét nyugodtan éli feleségével és három gyerekével, ám egy nap... több»
