20 éves koromban az akkori párom karácsonyra kapott egy páros belépőt az Operettszínházba, amire kénytelen-kelletlen elmentem vele. A szépség és a szörnyeteg c. musicalt néztük meg, és amit ott láttam és hallottam, egy életre megváltoztatta a musicalekről alkotott véleményemet. Azóta, ha megtudom, hogy valahol új musical vagy hasonló film kerül bemutatásra, karika kerül a naptárba, és mindent elkövetek, hogy meg tudjam nézni. Természetesen nem mind tetszik, de az esélyt meg kell adni. Sajnos élőben nincs lehetőségem erre, marad a világháló. Így került a figyelmem középpontjába a Tick, Tick... Boom is.
Mikor az előzetes elindult, biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel. Hogy játszhat Andrew Garfield főszerepet egy musicalben? Az egyik kedvenc színészem énekelni is tud, vagy valaki majd "szinkronizál"? Elindítottam a Netflixen a filmet, és fél perc múlva már a hideg rázott. Ez a srác mindent tud. (Egyébként később megnéztem a YouTube-on az első szám Larson által előadott verzióját, és személy szerint nekem Garfield hangja jobban tetszik.) Hihetetlenül jól indul a film. Aztán természetesen (mivel netflixes film) jönnek a mostani sablonok, de ezt most el lehet nézni, hiszen a 90-es években tényleg nagy probléma volt például az AIDS, és mindenki tudja, kiket okoltak miatta.
Az már annyira nem tetszik, hogy a sok zenéből kevés az igazán jó. A 30/90 után talán összesen két-három olyan szám van, ami tényleg tetszik, bár ez lehet csak az én véleményem. Viszont volt már a Netflixen pár musical, amiknél az első percekben ellőtték a puskaport, és ez is ilyen volt számomra. Zenei szempontból természetesen. Viszont úgy tudom, hogy ezeket a zenéket Jonathan Larson írta, szóval megint csak ízlés kérdése. Viszont a sztori, a színészek és énekesek teljesítménye tökéletes.
Sok kérdés felmerült bennem, míg néztem, főleg mikor eljött az idő a választásra szerelem, barát vagy karrier között, és a végére egyértelmű lett számomra, hogy ugyanazt tettem volna, amit Larson. Nem minden a pénz, és ha valaki tehetséges valamiben, akkor csinálja. Ha valaki igazán szereti, segít neki, nem állítja választás elé. Arra viszont nem találtam választ, pedig kerestem sok helyen a neten, hogy Jonathan Larson tudta-e, hogy beteg. Végig arról beszél a filmben, hogy kevés ideje van, de mindig csak olcsó kifogásokat említ. Az életrajzában is csak a betegsége van leírva, az nem, hogy tudott-e róla. De ilyen az igazán nagy művész. Befejezi a legnagyobb művét még a vég előtt. Sajnálom, hogy nem láthatta.
A filmre visszatérve, ezt a szerepet senki más nem tudta volna így eljátszani, csak az egykori Peter Parker (az eddigi legjobb Pókember), aki Desmond Dossként lett az egyik kedvencem. Lassan kijárna egy Oscar Andrew Garfieldnak. A film erős 4-es, de az első szám és Andrew alakítása miatt 5*.
81 Tick, Tick... Boom (2021)
Jon, a színházi zeneszerző története, aki pincérkedik, és közben írja a művét Superbia címmel... és reménykedik, hogy ez lesz a következő nagy amerikai musical, ami elhozza... több»
Szereplők: Andrew Garfield, Vanessa Hudgens, Bradley Whitford, Judith Light, Alexandra Shipp
