Bevallom, régen láttam már ennyire feszültségmentes filmet, számomra elég nagy csalódás volt. Gyakorlatilag egy gyengébb Columbo-epizóddal sem nagyon ért fel az izgalomfaktora, jóllehet az utolsó kb. 20 percben már akadt némi „pezsgés”. A legnagyobb problémám a blőd cselekménnyel, illetve a cselekményben tátongó óriási hézagokkal volt, fájdalmasan erőltetett volt az egész sztori. De kezdjük szépen sorjában.
A történet alapvetően okosan szerkesztett, hiszen csak fokozatosan derül ki a szereplőkről, hogy ki kicsoda, és hogy kit milyen motívumok vezérelnek. A film elején csupán annyit látunk, hogy egy férfi fehér pólóban és boxeralsóban rohan keresztül a havas tájon, majd bemászik egy ház ablakán. A házban egy orvosi táskából ampullákat lop el, majd távozik. Rövidesen megtudjuk, hogy ő Salem (Max von Sydow), akit gyilkosság vádjával elmegyógyintézetbe zártak. A háztartást most a két nővére, Emmie (Hanne Bork) és Ester (Liv Ullmann) vezeti, illetve Ester férje, az orvos Anton (Per Oscarsson), aki annak idején Salemet bevádolta. Salem most az intézetből megszökve bosszúhadjáratot indít mindazok ellen, akik segédkeztek az ő „eltávolításában”, és gyilkos ámokfutásával igyekszik Antonra terelni a gyanút. Az ügyben nyomozó felügyelő (Trevor Howard) természetesen semmit sem tud rábizonyítani Salemre, hiszen a férfinak megdönthetetlennek látszó alibije van, az intézetből ugyanis látszólag képtelenség titokban kijutni.
A film talán legnagyobb gyengesége éppen az intézetből történő megszökés mikéntje. Szerintem túlságosan is erőltetett az a mód, ahogyan Salem meg tud lépni, majd vissza tud jutni, túl sok „véletlen” vagy „szerencsés” tényező összejátszására van ehhez szükség. Ráadásul nem is egyszer szökik meg és megy vissza, hanem többször is. Nehezen tudom elképzelni, hogy soha senki nem veszi észre ezt, és hogy sem az őröknek, sem a rendőröknek nem tűnik fel, hogy lábnyomok vannak a hóban az épület egy bizonyos pontja környékén. Az igazság kiderülésének mikéntje is eléggé nyakatekert, nagyon blőd megoldással sikerül pontot tenni a történet végére.
A film alapvetően nem a látványos erőszakra épít, a véres események mind a kamera látószögén kívül történnek. Sokkal inkább a lélektani vonulat a hangsúlyos, látható, ahogyan Salem fokozatosan éket ver a családtagjai közé, egymás ellen fordulnak az emberek, és lassan kiderül az igazság a múltbeli bűntény kapcsán is. Azonban az igazi thrillerhangulat hiányzik, elsősorban a lassabban csordogáló történetek kedvelőinek kedvez a film, s akár kriminek is tekinthetnénk, hiszen a nyomozásnak is jelentős szerep jut. Az igazi mondanivaló a tisztes polgári lét és családi élet mögött meghúzódó súlyok titkok és bűnök lelepleződése, amelyek egy ártatlan embert is bűnössé tudnak tenni. A főszereplők játéka jó, ugyanakkor megítélésem szerint sajnos ez sem tudja feledtetni a történet erőltetett jellegét. Ez már csupán azért is sajnálatos, mert maga az alapötlet többre lett volna hivatott, egy remek lélektani thriller kerekedhetett volna ki belőle. Zseniális, ahogyan fokozatosan bomlik ki a cselekmény, ahogyan a néző számára egyre több részlet válik világossá. Csak hát a filmbeli megoldások finoman fogalmazva is megmosolyogtatóak néha, nehéz elhinni, hogy ez így, ebben a formában akár meg is történhetett volna. A hangulat nem csak a háttérként szolgáló környezet miatt „hűvös”, hanem azért is, mert egy „skandináv pszichothrillerről” beszélünk, amely lélektanilag is igyekszik egy kicsit mélyre ásni. Talán ez is némileg eltántoríthatja azokat, akik véresebb/pörgősebb filmre számítanak. Jóllehet több sztár is szerepet kapott ebben a produkcióban, megítélésem szerint ez azért nem volt a kvalitásaikhoz méltó mozi. A zenéért felelős Henry Mancini itt nem tákolt össze semmi érdemlegeset, ő egyébként is a "rózsaszín párducos" zeneszerző, gyakorlatilag mindenki azt a zenét ismeri tőle. A rendező ugyan egy külföldre tántorgott hazánkfia, Benedek László volt, de ő is kevés jelentős filmet produkált, vélhetően nem volt kiemelkedően tehetséges alkotó. Összességében valami nagyon hiányzik ebből a műből ahhoz, hogy igazán jónak minősíthessük. Esetleg hihetőbb cselekményt kellett volna kanyarítaniuk az alkotóknak az alapötlet köré, és akkor még ma is ismert és időtálló klasszikusként emlegethetnénk ezt a filmet.
66 The Night Visitor (1971)
Salem egy őrültekházának a lakója, ahová gyilkosság vádjával került. Csupán egyetlen célja van: bosszút akar állni a sógorán, aki hamisan bevádolta őt, s kisvártatva... több»
Szereplők: Max von Sydow, Liv Ullmann, Per Oscarsson, Trevor Howard, Andrew Keir
