A slasher mint műfaj a nyolcvanas évek közepén érte el regnálása csúcspontját. Sajnos az egyik legnagyobb hibája pont az volt, amiért szerették is egyben. A szűk, egyszerű, zárt helyek, a sok vér, a rengeteg ansnitt, a fahrtolás, és a mindig kívánatos eyecandyk és a filmvégi csavar elmaradása. A gyilkos kiléte általában már szinte az elején kiderül , de itt inkább a gore a lényeg, nem a sztori. Scott Spiegel, a rendező nem szakította meg a hagyományokat, és mivel ő is írta a forgatókönyvet, így a rendezői székében ülve valamivel könnyebb dolga volt. Miről is van itt szó, mit is láthatunk kicsivel több, mint nyolcvan percig...
Jennifer (Elizabeth Cox) egy szupermarketben dolgozik mint kasszás, és éppen zárna, mikor a boltba betoppan az exe, a börtönviselt Craig (David Byrnes), aki piásan óriási balhét csap mindenkit megfélemlítve, beleértve Jennifer kollégáit is. Nagy nehezen elzavarják, majd a tulajdonos, Bill Roberts (Dan Hicks) összehívja a társaságot, és figyelmezteti őket, hogy vigyázzanak azzal az őrülttel, majd hatásszünetet tartva elmondja az alkalmazottaknak, hogy sajnálja, de hamarosan eladja a boltot, és mindenki keressen magának új munkahelyet. Ha ez nem lenne elég, Craig barátunk ismét feltűnik a bolt körül, majd ezek után nem sokkal megtörténik az első gyilkosság. Amit tudnunk kell a szubzsánerről, hogy általában akik az áldozatok, azok nem elég, hogy kicsi, szűk vagy nehezen megközelíthető, netalán elhagyatott helyen vannak, általában külső segítséget nem kapnak, mint esetünkben is, ahol néha-néha feltűnnek járókelők, de akkor is kilátástalannak érezzük a bent lévők helyzetét. Kiváló a zenei aláfestés, látszik, hogy Basil Poledouris érti a dolgát. Jók a kameramozgások, sőt kifejezetten különlegesek, mint amikor a polcok közül veszik a szereplőket, az valami fenomenálisan újszerű és tökéletesen eltalált. A kedvenc brute világítási technika is betalált nálam, ez még félelmetesebbé teszi a képi világot. Day-for-night, nem tudjuk, hogy nappal van-e, vagy éjjel, de kit érdekel, ha megy a kasza rendesen, és folyik a vér. Kreatív ölési módok és az átlagnál szebb, tartalmasabb fényképezés az, amit ki tudnék emelni. Ja, hogy hol van Bruce Campbell, akivel reklámozták a filmet?
Hát az utolsó percekre beszáll, és kb. annyi időt kap a kamerák előtt, mint a két Raimi testvérpár. Ez azért viccnek (is) rossz volt. Jó a filmvégi lezárás, ritkaságszámba megy, és üdítőleg hat a nézőre...
Egyszóval egy slasher, ami egy letűnt kor egyik utolsó filmje, amit ma már érdemesebb jobban megbecsülni...
Négy csillag, mert jól szórakoztam, és mert okosan és bátran oldották meg a néha fennálló problémákat, tették ezt mindösszesen 100 000 dolcse vitából, ami tiszteletre méltó...
Campbell bratyó meg azért csak beköszönt!
Házi sörkifli és vajas pogi aloe verával...
Persze, hogy a kedvenc fotelemben dobálom magam...
Ja...
Érdemes megnézni, igaz, nem kötelező, persze még mindig ott van a multiverzum...
Hahahaha...
88 Intruder (1989)
Egy szupermarketben rejtélyes éjszakai ügyleteteket folytatnak, melynek tetteseit hamarosan egy gyilkos kezdi eltenni láb alól.
