Tengeralattjáró bombák és szellemek kereszttüzében

2022.02.25 09:02 Lazók György Olvasottság: 1029x

2

David Twohy mindig is szeretett csavarni egyet a bejáratott műfajokon, ám a Merülés a félelembe kapcsán tovább ment, és két markánsan különböző zsánert házasított össze. Egy sztenderd tengeralattjárós mozi csap át fokozatosan kísértettörténetbe, amit az író-rendező Twohy tisztességes iparosként, határozott kézzel vezet végig. A párosítás ötlete önmagában briliáns, a helyszín, ahonnan sehová se tudsz menekülni, ideális a beparáztatáshoz. Az U-571-ben feszültségforrásként csúcsra járatott bombázások, mikor elég egyetlen hang a pozíció felfedéséhez, visszaköszönnek, de a készítők mentségére szóljon, hogy hozzáadják a magukét. Az egyik legjobb pillanat, mikor egy besült hordóbomba idegőrlő lassúsággal végiggördül a hajótesten míg a legénység lélegzet-visszafojtva hallgatja, ahogy pattog és súrlódik.

Ha már rájuk terelődött a szó, a film igen erős szereposztással büszkélkedhet. Nincs szó sztárgárdáról, de a szűk tér tömve van mindig szívesen látott karakterszínészekkel. A ravasz, az agy...-ból mindjárt ketten is tiszteletüket teszik. Horrorként a filmből hiányoznak a kiemelkedő pillanatok. Egyszerűen nem ijesztő, de ezt ellenpontozni képes azzal, hogy a hangulat és a képi világ terén egyaránt kitesz magáért. Twohy tisztában van azzal, hogy nem vagyunk ostobák, ezért külön megmosolyogtató, mikor a legénység pont azzal hecceli egymást - lehet, hogy mi vagyunk a szellemek -, mely lehetséges csavarként a levegőben lógott.

A rejtély tényleges megoldása nagyobb sokkolás nélkül is hatásosan áll össze. Látszik, hogy rutinos kezek mozgatják a történetet, óraműpontossággal érkezik mindig a kirakós következő darabja. A filmet viszonylag kevesen ismerik, és ugyan a horrorrajongóknak viszonylag keveset tud nyújtani, ám azoknak, akik kedvelik a tengeralattjárós thrillereket, érdemes pótolniuk.