Lazók György

A hívő, aki majdnem belehalt a tények zavaró hatásába
A valláson viccelni annyira se biztonságos, mint egy aknamezőn balettozni, ám a híveikből pénzt kiimádkozó, a saját egyházukat showműsorral üzemeltető televíziós hittérítők annyiszor buktak le, hogy már a '80-as években is gúny tárgyává váltak. Elég csak a Genesis klasszikus dalára, a Jesus He Knows Me-re gondolni. Az ennek a szellemében készült Isten ments! megúszta hát, hogy mozikat gyújtsanak fel miatta, bár ebben közrejátszhatott, hogy a sikertelen fesztiválos körútja után hamar megfeledkeztek a létezéséről. Nálunk is csak DVD-n került terítékre, itt viszont a néhai kiadó olyan minőségi szinkronnal látta el, ami megdobta az élvezetét! Helyesebben külön megdobta, ugyanis az Amikor a farok... több»

Még egy rossz reklám a mostohaapáknak
A pszichothrillerek dömpingje után, a megkésettség bélyegét magán viselve futott be A vér kötelez annak idején a mozikba. Miután az elődjei szinte minden sztorieshetőséget kipipáltak, Harold Becker rendezése kénytelen volt egy már kiaknázottra visszatérni, a "mi volna, ha a mostohaapám pszichopata lenne?" kérdést újból feltéve. A forgatókönyv határozottan úgy hat, mintha variáció lenne egy már kitárgyalt témára. A nézőpont ezúttal a vér szerinti atyáé, az egyetlené, aki hisz a fiának. Ebből adódóan mindenki más az ostoba és az inkompetens között mozog. Főképp a rendőrök, akik tisztázhatnák az ügyet egy gyors guglizással. Az alkotógárdára szerencsére ez nem érvényes, Harold Becker hozzáértő r... több»

Bealvós konspiráció
Sydney Pollack változatos rendezői karrierjének utolsó munkájában visszatért a paranoiathrillerekhez, melyeknek a mesterévé emelkedett A keselyű három napja és A cég révén. Azt gondolnánk, hogy ennyi év szakmai tapasztalatával nem lehet hibázni, azonban A tolmács még távolról se említhető együtt az előbbi két filmmel. A történet szerint az ENSZ-székházban dolgozó címszereplő (Nicole Kidman) véletlenül kihallgat egy tervezett merényletet, amivel természetesen ő maga is célponttá válik. Ez így egész izgalmasan hangzik, ám Pollacknak hiába volt egy jól használható sztorija, úgy kerüli azt, hogy előremozdítsa, mintha attól félne, idő előtt felsejlik a kidolgozatlansága. A filmen három Oscar-dí... több»

Lélektani összeesküvés a családi fészekben
Az általában könnyed műfajokban jeleskedő George Cukor rendezése alapfilmmé vált a thrillerek közt. Mindezt egy olyan korban érte el, amiből a hasonló darabok közül leginkább Hitchcock munkái maradtak meg a köztudatban. A film Patrick Hamilton színdarabja alapján készült, és meglepő módon remake. A négy évvel korábbi feldolgozást nagyon kevesen ismerik, részben az új verzió mögött álló MGM-stúdiónak köszönhetően, mely azon volt, hogy megsemmisítse a konkurensnek tekintett mű kópiáit. Nem mintha bármi is beárnyékolhatná az újrafeldolgozást. A Gázláng bár egy gyilkossággal nyit, de összességében úgy indul, mint egy gyengéd szerelmes film, hogy mesteri aljasággal fokozatosan thrillerbe váltson... több»

Előre a múltba, vagy inkább mégse
Edgar Wright a pályája eleje óta élvezi a kultfilmeseknek kijáró megbecsülést, annál váratlanabb volt hát, hogy legutóbb rendezése milyen észrevétlen maradt. Magyarázatot így utóbb persze könnyebb találni. Az Utolsó éjszaka a Sohóban váltás volt számára. Ez az első filmje, ami nem támaszkodik a humorérzékére. Főszereplője, az érzékeny és tapasztalatlan vidéki lányka Londonba költözve nem csak a jelen kemény valóságával szembesül, hanem álmaiban fokozatosan feltárul előtte az általa nagyban idealizált '60-as évek mocskosabbik fele. Tükörképe, a reménybeli énekes hiába jóval magabiztosabb nála, rövidesen elrettentő példájává válik a nők kizsákmányolásának. Lehet, hogy csak az időzítés szerenc... több»