Merülés a félelembe (2002)

Egy tengeralattjáróban mindig feszült a légkör, pláne, ha az ellenség éppen felettünk van. Senkinek se hiányzik ilyenkor pár extra utas és néhány megmagyarázhatatlan jelenség. Ez egy régimódi horror, ami inkább a légkörével és a történettel operál és nem a látvánnyal vagy a rémisztgetéssel. Emiatt nem is túl izgalmas és a vége felé egyre kiszámíthatóbbá válik. Az ilyen filmekben általában a kapitány az, akihez mindenki (még a néző is) segítségért fordulhat, ő szokta lenyugtatni a kedélyeket. De mi van, ha ő is titkolózik? Egyszer bőven nézhető, de nem fog álmatlan éjszakákat okozni.

Szerintem ebből a témából egy izgalmasabb, érdekesebb filmet is lehetett volna készíteni. A rendezés nem állt a helyzet magaslatán, a színészek, a maguk módján hozták a kötelezőt, amit a műfaj megkövetelt.

Egészen kellemes, B kategóriás. Nem történik semmi, tulajdonképpen unalmas, de izgalmas is egyben...vmiért...

Nem egy buta horror, ami a vér mennyiségével próbál sokkolni, hanem inkább az atmoszférája és a nyomasztó érzés, amit kelt ezzel bennünk, ami jellemzi ezt a filmet. Klausztrofóbiásoknak ajánlott.:)