Ugyanolyan elven működik, mint egy hadsereg vagy egy szolgálat, de annál még körmönfontabb. Ha bepillant egy kívülálló – fogalma sincs, mi folyik, mik a szabályok, a célok, sajátos belső nyelvezete van. Végeredményben nem egyetlen hírcsatorna, hanem az egész médiagépezet kerül górcső alá a történetben. Általában mindenki főként egy aspektusát tudatosítja magában - nevezetesen a televíziót – amikor e szóban forgó fogalomra asszociál, ám a rádió, az újságok és a többi mellett gyakorlatilag minden olyan információátadó forrás ezen halmazba tartozik, amely valamiről a tömegek számára véleményt formál. És itt most hatványozott értelemben szerepel a tömeg kifejezés, olyan kontextusban, amivé a saját szemléletével degradálta az intézményesített hírközlés az idők folyamán.
Számos alkalommal – naivan a szőnyeg alá söpört, ugyanakkor furcsa módon a leghatékonyabb háborús eszközként funkcionáló – rejtjelezett kommunikációval operáló jelenségként írják le. Hiszen ha belegondol a néző, véleményformáló és alakító szisztémaként létezik, mindig megelőzi a tetteket. Elég csak gondolni itt a napóleoni háborúkat lezáró csatának a kimenetelére, melyről a szárnyra kapott fals hírek majdnem bedöntötték a londoni tőzsdének az elődjét.
De nem is erről van itt szó, hanem azon mozzanatról, hogy egyáltalában nincs még szakma, amely ilyen vállrándítva eliminálta volna az emberséget a sorai közül. A felszínes szakmai és társas kapcsolatok mögött általában gátlástalan hatalmi ambíciók húzódnak. A legrosszabb értelemben vett céges filozófiát tartják szem előtt. A becsvágy mögött hatalmas üresség tátong, melyben a cég gépezete valóban egy folytonosan zakatoló mechanikus rendszer mintájára ejti foglyul az ember lelkét. Akik kiesnek valami folytán ebből, azokat az ördögi struktúra kiveti magából.
Hatásfoka az évszázadok és a modern kor évtizedei nyomán hatványozottan fejlődött, módszerei változatlanok. Tulajdonképpen meghitt szerelmi viszonyt ápol a pszichológia ismert és ismeretlen mélységeivel, és minden együtt töltött idő alatt felismert „új” tudást a tömegviselkedés formálására és aktív befolyásolására használ. Minden generációja az ismereteink szerint osztályelső, de legalábbis éltanuló volt – s ezt máig őrzi.
A filmben hatásosan bemutatott műsorvezető-nézőközönség kompozíciója mintegy modellként is szolgál – ezért is szükséges a háttérben éberen figyelni a kettejük metaforikus viszonyát. Ebből ugyanis jól lehet következtetni, mi történik nagyban. A bamba tekintetek és a degenerált vigyor elfajulása a megoldás kulcsa, amelyet a vezetőség vár, és a tetszési indexek jelenítenek meg. A posztmodern korra már értelmetlen üres tevékenységek és még üresebb – a tompa, tudattalan érzékelés által hajtott – vágyak szimbólumává vált. Ilyen a Hálózat.
83 Hálózat (1976)
Howard Baele (Peter Finch) egy korosodó tévériporter, aki hajdanán szebb napokat is látott. Miután a népszerűsége tovább zuhan, elbocsájtják a munkahelyéről. A rossz hírre... több»
Szereplők: Robert Duvall, Faye Dunaway, William Holden, Lance Henriksen, Peter Finch
