A body horror kőkemény szubzsánerének klasszikusan legendás alakja, David Cronenberg több mint két évtizednyi hiátus után talált vissza ahhoz a műfajhoz, ami egykoron oly nagyon-naggyá tette...
Hogy a fantasztikusan kiváló színészekkel közösen tető alá hozott A jövő bűnei ('A jövő bűnei') a Videodrome, a Meztelen ebéd és az eXistenZ - Az élet játék érdekes sormintáját folytatja, ahhoz semmi kétség nem fér. Hogy megérte-e ekkora szünet után ismét a régi ecsettel festeni, az már kevésbé egyértelmű, és gondolkodásra ad okot.
Jó, jó, jó...
Az 1986-os The Fly ( A légy ) című filmről, remélem nem gondoltátok, hogy megfeledkeztem, hiszen itt indult minden, és innen indult minden...
Na de menjünk tovább!
A jövőre 80 esztendős Cronenberg idestova 60 éve boldogít bennünket elborultabbnál elborultabb szürreális vízióival. Volt tehát időnk megszokni, hogy a rendezőt különösebben nem érdekli, a néző mikor és hogyan veszi fel az éppen aktuális történet fonalát, így aztán kifejezetten javallott legalább az alapokkal tisztában lennünk, mielőtt fejest ugrunk a legfrissebb cronenbergi rámálomba.
Először is fontos leszögezni, hogy bár Cronenberg már 1970-ben készített egy filmet A jövő bűnei, azaz szintén A jövő bűnei címmel, az idén bemutatott alkotás nem korai munkájának folytatása vagy újragondolása - igaz, szellemiségét tekintve nem is teljesen idegen tőle, mondjuk akkor, hogy egy frissiben elkészített reboot...
A történet szerint a nem annyira távoli jövőben a klímaváltozás és a légszennyezés miatt az emberi evolúció egészen új, hátborzongató fejezete vette kezdetét...
Az emberiség túlnyomó többsége már abszolúte nem érez fizikai fájdalmat, a fertőző betegségek szinte teljesen megszűntek létezni, néhány különleges esetben pedig a test egészen elképesztő, új és hihetetlen tulajdonságokat képes produkálni...
A 8 éves Brecken (Sotiris Siozos) szervezete például képes a műanyag megemésztésére, Saul Tenser (Viggo Mortensen) és Caprice (Léa Seydoux) performansz művész párosa pedig az előbbi testében időről időre érdekes módon megjelenő, új belső szervek nyilvános eltávolításával keresi a kenyerét. Brecken és Saul sorsa nagyon szorosan összefonódik, miután a fiút szörnyszülöttnek tartó édesanyja megöli gyermekét, a test pedig kalandos úton Saulhoz és Caprice-hez kerül, előadásuk nagyon fontos és kihagyhatatlan részévé válik...
Olyan filmekkel a háta mögött, mint A légy, az Erőszakos múlt vagy az Eastern Promises - Gyilkos ígéretek természetes, hogy eseményszámba megy, ha David Cronenberg újra beül abba a bizonyos, néha kissé kényelmetlen rendezői székbe. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a rendező bőven túl van a fénykorán, különösen, ami a testhorror zsánerét illeti. A kanadai direktor utoljára az eXistenZ - Az élet játék során merült alá az általa hírhedtté tett és jól ismert zsáner világába, annak pedig már 23 éve, vagyis nem kifejezetten tegnap volt.
De az Öreg akkor is tud valamit, ha már nem is olyan lendülettel dolgozik, mint anno a nyolcvanas-kilencvenes években!
Az is világos, hogy Cronenberget összességében olyan kellően izgalmas kérdések foglalkoztatják, mint a művészet és a teljesen és maximálisan ábrázolt öncélú brutalitás elmosódó határai, az élvhajhászásba menekülő, szinte csak az anyagi boldogságot kergető emberiség számára életmentő fájdalom fontossága, a posztmodern művészetet zabáló, és habzsoló közönség képmutatása vagy a másság és az elfogadás problémaköre...
Persze nem mehetünk el szó nélkül a főszereplő trió alakításai mellett sem, Mortensen és Seydoux kétségtelenül elemükben vannak, a szerep megtalálta őket kegyetlenül, Kristen Stewart pedig egyszerűen csodákat művel ügyesen megírt, de túl nagy szerephez nem jutó, de annál érdekesebb karakterével. És akkor a régi harcostárs, Howard Shore hátborzongató és hátborzongatóan jó zenéjéről még nem is ejtettünk szót, ami ma is megborzongat, és bizserget!
Ám a patikamérleg másik serpenyőjét sajnos legalább ugyanilyen mértékben meg lehet rendesen pakolni negatív kritikai megjegyzésekkel...
Egyértelműen alapvető probléma, hogy nyoma sincs annak a szenvedélynek, ami Cronenberget a pályája elején űzte és hajtotta, és bár egy közel 80 esztendős rendezőtől talán nem is jogos elvárni ugyanazt a vehemenciát, a A jövő bűnei unottsága, bénító szürkesége és krónikus fáradtsága mégis kirívó...
A már említett társadalmi témák persze csak költői kérdések maradnak, elmarad az életmű klasszikusaira jellemző erős, agyunkba robbanó társadalomkritika, a határozott, és férfias állásfoglalás, helyettük felszínes magyarázatokra és időnként szájbarágós, Cronenberg kaliberű rendezőkhöz nagyon méltatlan kinyilatkoztatásokra futja csak...
A felelőtlen fogyasztás eredményeként már betegen, mutáltan születő gyerekek?
Kizárólag szintetikus műanyagból készült energiaszelet?
Ezek durván fél évszázaddal olyan filmek után, mint a Zöld szója vagy a Logan futása, már nem elég eredeti kérdésfelvetések, valahogy ez már nem hozza lázba a filmet megtekintőket!
Ráadásul számomra néha olyan az egész, mintha Cronenberg éppen azt tenné, amit igyekszik finoman vagy éppen karcosabban kritizálni. Bár az operációs jelenetek vagy a fülekkel borított testű izmos táncos előadása kétségtelenül beleégnek a retinánkba, időnként beleszaladunk teljesen öncélú képsorokba is, mintha rendezőnk kissé zöldfülű lenne!
Jó példa erre, hogy a rendező olykor levetkőzteti színészeit kizárólag azért, mert pontosan tudja, hogy ezt simán megteheti velük!
A szintén általa írt forgatókönyv sem élete fő-fő műve, az elég rövid játékidő ellenére meglepően sokszor éreztük azt, hogy néhány jelenet és dialógus tovább tart, mint úgy nagyjából kellene. Továbbá sajnos a negatívumoknál kell szót ejtenünk a többi színész játékáról, ugyanis a főszereplő hármas munkáján túl szinte csak középszerű, időnként pedig kizökkentően pocsék, kissé ripacs alakításokkal találkozhatunk. A Brecken apját megformáló Scott Speedman vagy a Cope nyomozót játszó Welket Bungué például irritálóan és borzasztóan kilógnak a filmből, különösen akkor, amikor a főszereplőkkel közös jelenetben találkozunk velük, akkor a különbség bántóan megmutatkozik.
Végül említésre érdemes az egyébként kiváló műtétjelenetek régi vágású szövetét felsértő pocsék CGI túlzott használata is, amit valahol elfogadok, de most a játék rovására is ment kissé...
De ez nálam halvány négy csillag a három főszereplő miatt, és vélhetően David Cronenberg utolsó rendezése előtt, bár ugye ki tudja?
Öregember, nem vénember!
Csak tiszta szűrt víz, és a kedvenc fotelem...
Aki pedig szereti a zsánert, nézze meg!
65 A jövő bűnei (2022)
dráma | erotikus | horror | sci-fi
A közeljövőben az emberek fejlődésük során megpróbálnak majd alkalmazkodni a szintetikus környezethez. Míg egyesek kihasználják a transzhumanizmusban rejlő korlátlan... több»
Szereplők: Kristen Stewart, Viggo Mortensen, Léa Seydoux, Scott Speedman, Welket Bungué
Ez brutális lehet!