Megosztó, és mégis valami különleges.

2022.10.29 19:58 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x

1

Lehet okoskodni, és bölcselkedni.

Azt a magyar ember aztán nagyon tud.

Sőt, imád szapulni, és mocskolni.

De ajánlom, utazz el Holnapoliszba, és minden rendben lesz.

Brad Bird, aki ráérzett a lényegre!

Az 1964-es New York-i világkiállítás logójával ellátott kitűzőt osztogat az arra érdemeseknek a Terminátor 3-ból megismert T-X kishúga.

Kap belőle George Clooney is, csak akkor még kicsi, ezért Thomas Robinson alakítja. A kis Frank Walker – mert így hívják – porszívóból csinál hátirakétát, amit a szovjetek Rakéta néven le is másolnak, de csak a porcicák ellen sikerül hatékonyan bevetni.

Aki azt a kitűzőt megérinti, Holnapolisz-ban találja magát, ami se nem zenekar, se nem rendőrség, hanem éppenséggel a jövő városa, ahol a polgármester egy furcsán öltözött dr. House. Frank és a kitűzőt neki adó Athéna (Raffey Cassidiy) összebarátkoznak, és a fiú Holnapolisz rendszeres látogatója lesz, aminek aztán Nix polgármester (Hugh Laurie) kevésbé örül. Egyszer aztán Frank feltalál egy furcsa valamit, ami miatt végleg el kell hagynia Holnapoliszt.

Itt lép be a képbe Casey Newton (Britt Robertson), aki szintén egy ilyen kitűző birtokosa lesz, és annyira megtetszik neki Holnapolisz, ahol minden szép és jó, hogy minden áron vissza akar térni oda (a kitűzők természetesen egy idő után lemerülnek). Ehhez meg kell találni Franket, akit időközben már George Clooney alakit, de ő viszont örökre száműzve lett. Erre a tényre a magukat Men in Black-nek kiadó, idiótán vigyorgó robotok is rendszeresen felhívják a figyelmét.

Nix, Athéna, Frank és Casey Holnapoliszban találkoznak, hogy a film végére legalább egy minimális fogalmunk legyen arról, mi is történt az elmúlt két órában valójában. A Disney legújabb egészestés, élőszereplős filmjének történetét nem Andersen és még csak nem is a Grimm testvérek írták, hanem Damon Lindelof.

Azért a filmben természetesen a Disney-hatás erősen előjön.

Frank és Casey egy fürdőkádban menekülnek, az Eiffel-toronyból pedig egy rakéta száll a magasba, csak hogy a legemlékezetesebbeket említsem. Holnapolisz a stúdiótól elvárt módon nagyon-nagyon pöpec. Aztán persze van üzenete is a filmnek, ami nagyjából úgy hangzik, hogy hülyegyerek, ne pusztítsd el a Földet, mert nincs belőle másik.

Amit a nagy böszme multiknak (is) kellene üzenni, nem csak nekünk, egyszerű halandóknak!

Ehhez jönnek még hozzá olyan magvas kérdések, hogy pofán vernénk-e azt, aki tudja, hogy mikor halunk meg és mindenáron el akarja mondani nekünk, illetve miért sokkoljuk magunkat állandóan a Föld pusztulásáról szóló irodalommal, filmekkel, hírekkel stb. ahelyett, hogy bármit is tennénk végre már ez ellen. A film tehát elég sok mindenkinek meg akar felelni, aminek az lesz a vége, hogy egy kisiskolás semmit nem fog érteni az utópiából, illetve a térben és időben való ide-oda ugrálásból, a felnőttet nem fogja meghatni a cukiságfaktor, a kamaszokat meg pont nem érdekli, hogy szépen lassan kiposztolják maguk alól a Földet. A hiábavalóságot pedig mi sem jellemzi jobban, minthogy a világot jobbá tenni akarókat álmodozóknak nevezik.

Vagy örök optimistáknak?

Nos, igen, a jó szándékhoz vezető út is közepes filmekkel van kikövezve, vagy hogy is van ez, a pokolba!

Lényeg?

Ne szemetelj, mert felszedetem veled!

Plusz a kutyád „végtermékét” ugyan szedd már össze, bunkókám!