John Carpenter a szememben egy zseniális filmrendező, így hát az elmúlt napokban úgy gondoltam hogy érdemes lenne újranézni azon filmjeit, amik vagy megbuktak a mozipénztáraknál, vagy a kritikusok szedték darabokra a negatív kritikájukkal, vagy a Carpenter-rajongók nem sorolják a legjobb filmjei közé. Így ékeztem meg az 1998-ban bemutatott Vámpírok című filmjéhez. Nézzük hát, hogy milyen is lett a film!
Legalább 15-20 évvel ezelőtt láttam először ezt a filmet, és azt kell hogy írjam, hogy az első alkalom óta eltelt évek folyamán talán csak egyszer vettem elő ezt az alkotást egy újranézés erejére (illetve most a napokban), pedig szinte meg voltam veszve annak idején ezért a filmért. Pedig egyáltalán nem egy rossz Carpenter-filmről beszélhetünk itt, mint mondjuk a 2001-ben készült A Mars szelleménél. Pontosan nem tudnám megmondani azt, hogy miért nem vált számomra ez a film egy olyan instant klasszikussá, mint a Mester korábbi alkotásai, de ha mégis nagyon magyarázkodnom kéne emiatt, akkor talán azt írnám, hogy azért, mert túl lazák voltak a filmbéli karakterek a történethez képest. Hisz maga a film története aránylag rendben van. Nem alkalmaznak a történetben túlzottan összetett történetszálakat, a filmbéli karaktereket is egészen jól sikerült eltalálniuk, de mégsem passzol minden olyan jól, mint a korábbi Carpenter-filmekben. Ez talán elsősorban azért lehet, mert itt a vámpírvadászok karaktereit alakító szereplők egyszerűen annyira félelemmentesen végzik a dolgukat, hogy ha teljesen nem is, de hazavágják a film félelemfaktorát. Továbbá sajnos a filmben egyszerűen nem sikerült kellőképpen félelmetesre megteremteni a vámpírokat. Oké, ez alól kivételt jelent a fővámpírt alakító Valek karaktere, akit ráadásul egész korrektül alakít Thomas Ian Griffith színész, de hiába a jól megírt fővámpír, ha a többi vámpír semmiféle félelemérzetet nem képes generálni a nézőben. A film hangulatával nincs gond, itt még azért egész jól működik a Carpenter-féle atmoszféramegteremtés.
Szerencsére a filmhez szerződtettet színészi gárda sem rossz. James Woods karaktere a film felétől kezdve már egy kissé túl laza is (főleg ahogy folyton ugratja a társaság új papját, azon folyton elvigyorodtam, de egyben ki is zökkentett minduntalan a film atmoszférájából). A filmbéli Montoyát alakító Daniel Baldwin legalább hoz egyfajta komolyságot is a karakterek közé, és a Katrinát alakító Sheryl Lee-t pedig egyszerűen csak jó látni. A film további karakterei pedig vagy csak a töltelék szerepét játsszák el, vagy csak nem lettek annyira jók, hogy felfigyelhettem volna rájuk.
A film technikai kivitelezései nem rosszak, de azért lehetett volna még mit csiszolni a kinézeteken, de a vámpírporlasztások egész pofásan festettek a filmben. A Carpenter-rajongók már megszokhatták, hogy egy igazi Carpenter-filmnél,legalább annyira fontos a zenei betétek használata, mint mondjuk az atmoszféraépítés, és ezzel sem volt kimondottan nagy gondom itt. Igaz, nem annyira meghatározó, mint egypár korábbi művénél, de hát az atmoszféra sem lett annyira bivalyerős.
Mindent egybevéve egyáltalán nem egy rossz film, de messze nem is egy kiemelkedő darab John Carpenter filmes felhozatalából, pedig az esélye simán megvolt arra, hogy idővel eme produkció is klasszikussá váljon.
67 John Carpenter - Vámpírok (1998)
A vámpírok még ma, a XXI. század küszöbén is kikelnek sírjaikból, hogy préda után kutassanak. A vér, amire szomjaznak, számukra a halhatatlanság nektárja; kielégíthetetlen... több»
Szereplők: James Woods, Chad Stahelski, Maximilian Schell, Cary-Hiroyuki Tagawa, Daniel Baldwin
