2022.12.22 19:50 Filmbarbár Olvasottság: <100x
1

Lelki sérült emberek kiútkeresése az amerikai Délen

Amerika (illetve a Nyugat) az álmok földje – gondolhatták ezt már oly sokan a kevésbé szerencsés (?) országokban élők az elmúlt évtizedek során, így nálunk is. Gazdasági megélhetés és politikai biztonságkeresés egyaránt szerepet játszhattak azoknál, akik mondjuk Európából utaztak a „lehetőségek földjére”, hogy aztán sokak számára kiderüljön: ott sem fenékig tejfel az élet. Ezt a nem túl szép világot mutatja be a Magányos vadász a szív című film is, amely megrázó képet fest a társadalom peremén tántorgó amerikai polgárok életéről. Egyéni tragédiák és társadalmi drámák fonódnak itt össze, néhol kis humorral és társadalombírálattal megfűszerezve, alapvetően azonban a melankólia és a keserűség hatja át az egész történetet.

A film főhőse a siketnéma John Singer (Alan Arkin), aki egyetlen barátján, a szintén siketnéma, de kissé hóbortos görögön próbálna segíteni, több-kevesebb sikerrel. Singer – hogy közelebb legyen az elmegyógyintézetbe szállított barátjához – egy szegény családnál bérel ki egy szobát, ahol az apa a rokkantsága miatt nem tud dolgozni, az anya megfásult, kiábrándult háziasszony, a kamaszlány magányos álmodozó, a kisfiú pedig örökös bajkeverő. Singer legkevésbé a kamaszlánynak, Micknek (Sondra Locke) szimpatikus, de idővel mégis elmélyül a kapcsolatuk. A férfi lassan megismerkedik a város társadalmával is, jobban mondva annak alsóbb rétegeivel, a „kitaszítottakkal”. Ilyenek például a kapitalista társadalomban csalódott, alkoholista Blount (Stacy Keach), aki folyamatosan zűrbe keveredik, vagy a néger orvos, dr. Copeland (Percy Rodrigues), akit a fehérek megvetnek, s aki cserébe szintén gyűlöli a fehéreket, közben a saját családját is tönkre téve. Az idő múlásával Singer szinte mindenkinek a szívébe belopja magát, az atomizálódott és atomizáló társadalomban élő, magányos, sérült lelkű emberek mind őt keresik meg a problémáikkal, hiszen a férfi kitűnő „hallgatóság”, mindenki neki mondja el az aktuális panaszát. Ő pedig türelmesen igyekszik mindenkin segíteni, miközben arról elfeledkeznek, hogy Singer is ember, akinek szintén lennének szükségletei, szintén vágyna arra, hogy barátai legyenek, hogy valamilyen formában kiadhassa magából a gondolatait és az érzéseit. Singer nagy tragédiája, hogy rá senki sem figyel igazán, mindenki csak abból a sok jóból akar részesülni, amit a férfi talán öntudatlanul is sugároz magából. A film egy olyan világot ábrázol, ahol mindenki a saját kis buborékjában él, a saját problémáival törődik, és ahol a kommunikáció sem igazán működik. Lelkileg megnyomorodott emberek próbálnak kitörni ebből a fojtogató légkörből, miközben feltárulnak az amerikai társadalom égető problémái: faji villongások, családfenntartási nehézségek, társadalmi kirekesztés, elmagányosodás, és persze egyéb, egyéni gondok is, mint például Mick esetében a középosztályba való feltörés iránti vágy, vagy a kamaszkor tipikus problémái. A végeredmény „természetesen” sokszor a megalkuvás, az önfeladás, a kiábrándulás, a film szereplői hiába küzdenek, a világ „bedarálja” őket, nincs menekvés (hacsak nem az öngyilkosság), mindenkinek el kell játszania a rá kiszabott szerepet.

Lelki sérült emberek kiútkeresése az amerikai Délen

A Magányos vadász a szív metsző élességgel, ugyanakkor helyenként szelíd humorral, máskor sok keserűséggel, de mindenképpen érzelemgazdagon vizsgálja az amerikai létformát, bár azt azért sejthetjük, hogy ez „csak” egyféle látásmód, egyféle tapasztalat leképeződése. Picit tézisszagúnak érződik a történet, mert rengeteg téma boncolgatása szövődik itt egybe, s ennek talán nem is mindig tud megfelelni a film. Habár nagyjából két óra a játékidő, mégis kevésnek tűnik ahhoz, hogy igazán mélyrehatóan feltárhassa mindazon problémákat, amelyeket a történetben az amerikai Délt (illetve annak egy kisvárosát) fojtogatják. Ennek ellenére a cselekményben bővelkedő történet és a jó színészi játék kisebb döccenőktől eltekintve végig leköti a nézőt, bár vannak elnyújtott jelenetek (mint pl. Mick partija). Színészként a legnagyobb teher valószínűleg a főszereplőt alakító Alan Arkinra hárult, aki azonban tökéletesen megoldotta a feladatot, szavak nélkül is vissza tudta adni Singer figuráját. Már csak az ő játéka miatt is érdemes megnézni ezt a filmet, amely annak ellenére is élményt tartogathat a nézőnek, hogy vannak gyengeségei. Aki szereti az érzelmekkel teli, elgondolkodtató filmeket, az valószínűleg ebben az alkotásban is fog találni valamit, bár sajnálatos módon eléggé elfeledett/ismeretlen film maradt errefelé.

dráma

Singer keresztülutazza az országot, hogy meglátogathassa az elfekvőben lévő siketnéma barátját. A városban való tartózkodása alatt pedig megismerkedik szállásadója... több»

1