Lassan azért eljutok oda, hogy a nyolcvanas dicsőséges, horrorfilmekben gazdag évek nem csak Jasonról, és Michaelről szólnak (a hozzáértők tudják, kikről beszélek).
Jó, ez süket duma, de ismét rátaláltam egy olyan mozira, amit már elég régen láttam (most újráztam), és nekem személy szerint ismét nagyon tetszett.
Vagy csak erősen nosztalgiáztam.
A Péntek 13 sikere (illetve előtte a Halloweené) számos producer agyát babonázta meg. Akkora nyereséget film ritkán termelt, és ugyebár mindenki gazdag akar lenni. Ezért gondolta azt néhány (tucat) rendező, hogy csinálni kellene valami hasonlóan jó kis slashert. Születtek jobb-rosszabb alkotások, de mindegyik sikeres lett, akármilyen béna volt a film. Azonban akadtak filmek, amik ugyebár le sem tagadhatták, hogy Péntek 13 másolatok voltak, mégis jól sikerültek, és több mint húsz év múlva is szívesen nézzük meg. Ilyen a The Burning is, amit anno, ha jól emlékszem, a Vico jelentetett meg Az erdei fantom címmel. Nekem is ekkortájt nőtt a szívemhez, s mivel elég nagy Friday the 13th rajongó vagyok, ezért muszáj megemlékeznem erről a filmről.
Mi is a sztori?
Lássuk.
Lássuk, bár ne számítsunk Oscar-díjas ötletekre, és kivitelezésre.
Tehát.
Van egy nyári tábor (Blackfoot) egy szép kis folyó szélén, hatalmas és sötét erdővel körbeölelve, ahol a fiatal, feltüzelt tinédzserek kempingeznek. A tábort egy nagyon szigorú felügyelő vezeti, bizonyos Cropsy (Lou David), aki a csínytevéseket igen durván és brutálisan kezeli. Nos, mivel a srácok nem nagyon kedvelik Cropsyt, ezért meg akarják viccelni. (Mondjuk ha annyira féltek tőle, akkor mi a fenének csesznek ki vele? Vajon nem tartanak attól, hogy utána nagyobb verést kapnak?) A tréfa a következőképpen néz ki: egy világító koponyafejet raknak az ágya mellé, s mikor felkel, akkor majd megijed. Igen ám, csak annyira megijed, hogy lelöki a koponyát (amit belülről tűzzel gyújtottak meg, hogy világítson), és felgyullad az emberünk.
Gyorsan kirohan a házból, s beleugrik a folyóba. Majd szépen eltűnik mindenki szeme elől.
De az igazság az, hogy Cropsy kórházba kerül, mivel nagyon rondán megégett. Évek múlva kiengedik, s bosszútól fűtve, szinte megőrülve a dühtől, sorra kinyírja az összes táborlakót.
Szerencsétlen flótás annyira csúnya, hogy még egy prosti is elutasítja, akit ezért cserébe kivégez.
A történet tehát pofonegyszerű, csavar nincsen, semmi elterelés. A forgatókönyv szögegyenes, vagyis faék egyszerűségű, tehát van egy bosszúszomjas gyilkos és egy falka tinédzser. Egyszóval nem vitték túlzásba a sztori kidolgozását, úgy vélték, ennyi már elég a sikerhez.
Nem jártak annyira messze az igazságtól, hiszen szerencsére a karakterek nem voltak ijesztően idióták, vagy irritálóbbak az átlagnál (bár volt benne egy ritka nagy állat), és a kerti ollós ötlet is kellően eredeti volt (és véres is). A tábortűz mellett előadott történet is megadta az alaphangulatot, a gyilkosságok igazán gusztustalanok voltak, klassz volt, hogy a gyilkos nézőpontjából láttuk ezeket, és az alapkonfliktus is kifejezetten hitelesre sikeredett. A poénok abszolúte nem voltak erőltetettek, tényleg lehetett nevetni, és volt egy várakozó légköre a filmnek, hogy vajon kiket és milyen sorrendben fog elintézni a gyilkos. Alapvetően nem volt problémám, de a fentebb említett filmek nyomába sem ért, sajnos Az erdei fantom azoknak a sikereit már nem tudja megközelíteni sem.
Kezdjük azzal, hogy a párbeszédek nagyon esetlenek voltak. Oké, hogy ez egy sima nyiszálós slasher, de azért már bocsi, ennél egy kicsit több energiát kellett volna belefektetni.
A tinik közötti, általában a szexuális túlfűtöttségből adódó konfliktusok viccesek voltak persze (ez főleg egy-két jelenetnél volt gond, ahol nem a poént akarták megcélozni az alkotók), de azért ezt a Friday the 13th- ban jobban és életszagúbban ábrázolták.
Nem lett a gyilkos alakjából ikonikus trancsírgép, és ez is különbség a magasabb polcon elhelyezkedő filmek között.
Valahogy a gondnok nem volt sem elég félelmetes, sem elég elrettentő, a háttérsztorijával se sokat foglalkoztak, és egy hangyányit sem tudott megijeszteni (ami azért elég nagy gond). Ráadásul viszonylag keveset gyilkolászott, folyhatott volna bővebben is az a művér.
Persze, a végére belejött, de azért azzal a kerti ollóval jobban is nyirbálhatta volna a tiniket, hiszen volt belőlük bőven.
Na mindegy is már.
Nem jól adagolták a feszültséget, így sajnos a végére unalomba fulladt a dolog, és sokkal többet szerepeltek a tinik, mint a gyilkosunk. Ez persze olyankor nem baj, ha a Bajos csajok című „szuperprodukciót” nézi az ember, de azért egy horrornál ennél több kellene.
Összességében azért nincs nagy baj ezzel a filmmel, csak nagyon látszik, hogy biztosra akart menni a rendező, nem akart eltérni a bevált recepttől.
A helyszín szinte teljesen megegyezik Jason barátunk és kedves anyukájának lakhelyével, de úgy nagyjából ennyi.
Tony Maylam megcsinálta, Tom Savini legyártotta a maszkokat, és bemutatkozott Sophie szerepében maga Holly Hunter (Arizonai ördögfióka, A cég, Tökéletes másolat, Holdfényév, Tizenhárom).
Mit is mondhatnék még?
Nyolcvanas évek.
Visszasírjuk!
Mondjuk a fotelem nem adnám semmiért.
72 Az erdei fantom (1981)
A Blackfoot tábor zsarnok gondnoka elevenen megég, mikor pár gyerek meg akarja tréfálni. Öt év múlva bosszúszomjasan elindul a Stonewater tábor felé, kezében egy bozótvágó... több»
Szereplők: Holly Hunter, Jason Alexander, Fisher Stevens, Brian Backer, Brian Matthews
Horror light??? Ez kell nekem.